A Nobel-díjas francia író különös hangulatú, mégis konkrét emlékképek sokaságából összeálló regénye az 1960-as évek első felének Párizsát és a városban őgyelgő akkori fiatalember alakját idézi föl. Az egyes szám első személyben elbeszélt történet főhőse, a kamaszkor végen, az ifjúkor elején járó   [>>>]

A Nobel-díjas francia író különös hangulatú, mégis konkrét emlékképek sokaságából összeálló regénye az 1960-as évek első felének Párizsát és a városban őgyelgő akkori fiatalember alakját idézi föl. Az egyes szám első személyben elbeszélt történet főhőse, a kamaszkor végen, az ifjúkor elején járó fiú életepizódjait sorolja az emlékezés csapongó természete szerint. A hős sokféle embert ismer meg, számos ismerősét ?elemzi?, valójában önmagát keresi, önmaga lélekműködését próbálja megfejteni, ahogyan Modiano egész életművének egyik fő témája az önazonosság keresése, illetve a rendezetlen, olykor kaotikus világ megértésének vágya. A történet elején a fiú a vasárnap délutáni szürkületben csavarog a városban, és szorong, mert vissza kell mennie a kollégiumba, ahová a soha semmire rá nem érő szülei íratták be. Ő azonban rendre megszökik az internátusból, Párizs utcáit járja, és folyton újabb emberekkel akar megismerkedni, mintegy az ő tükrükben akar magára ismerni. Elsőként apja orosz üzletfelének, Sztyopának a lányával szeretne kapcsolatba kerülni, de egyetlen telefonbeszélgetést leszámítva ez nem sikerül. Így csak elképzeli a lányt, miközben folyton lesi, hátha fölbukkan valahol. Megismerkedik egy takarítónővel, akivel minden reggel ugyanabban a kávézóban reggeliznek. Az okkultizmus iránt érdeklődő Geneviéve révén ismerkedik meg annak kibírhatatlan és lerázhatatlan fivérével, majd annak - ugyancsak okkultista - barátnőjével, Madeleinével. A fiú céltalanul kóborol az utcákon, kávéházakban ücsörög, emberekkel ismerkedik, és folyton önmagát próbálja megérteni. Ha ez nem is sikerül, a kort, amelyben él, nagyon is kezdi érteni, a ?60-as évek elejének világát: 1963-64-ben egy letűnőben lévő életforma tartotta még magát utolsó erejével, mielőtt összeomlott volna, akárcsak a peremkerületek bontásra ítélt házai. Majd az 1968-as fordulat vet véget ennek a melankolikus, szomorkás, de élhető világnak, ahol még a Geneviéve-féle takarítónők is szállodában laknak, ahol a kávéházakban a pénztelen fiatalembereknek is törzsasztala van. A csapongó, hol hézagos-homályos, hol meg tűpontos emlékképek sokasága, a fölbukkanó alakok, a megidézett helyzetek a maguk spontaneitásával vonulnak el az olvasó előtt, hol realista, hol imaginárius részletek váltakozásával -- életképek, epizódok, jellemrajzok és fantáziaképek formájában. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]