A kortárs magyar novellaírás kiemelkedő alkotója nyolc év után jelentkezett új rövidpróza-kötettel. A Sehol hét elbeszélése ugyanazt az írói világot mutatja, amelyet az olvasók már az 1970-es években, a szerző erdélyi életkorszakában megismerhettek. Ebben a mikrokozmoszban különös jelentősége van a   [>>>]

A kortárs magyar novellaírás kiemelkedő alkotója nyolc év után jelentkezett új rövidpróza-kötettel. A Sehol hét elbeszélése ugyanazt az írói világot mutatja, amelyet az olvasók már az 1970-es években, a szerző erdélyi életkorszakában megismerhettek. Ebben a mikrokozmoszban különös jelentősége van a világvégi, határszéli hegyi tájnak, az itt élő, a világtól kényszerűen vagy önként távolságot tartó, többnyelvű embereknek és a különös, kiismerhetetlen erők által mozgatott eseményeknek. A ködbe vesző tájban különc alakok imbolyognak, aki szinte belevesznek napi teendőik apróságaiba, amelyeket az író filmszerűen ábrázol, miközben folyton érzékelteti, hogy ez a tevés-vevés, jövés-menés voltaképp figyelemelterelés a lét meghatározó törvényszerűségeinek meglátásától. Szemantikailag nyitott, bizonytalan körvonalú, ugyanakkor elemeiben nagyon is komor világ ez, ahol az egyforma napok teendőit különös fordulatok akasztják meg. A rágcsálókat tanulmányozó, éppen kutató expedícióra készülő zoológus egy véletlen találkozást követően döbben rá, hogy annak idején besúgók rendszeresen jelentettek róla. Maga is bemegy az illetékes hivatalba, hogy kikérje a rá vonatkozó aktákat, ám amikor megtudja, hogy azokban kitakarják a jelentők valódi nevét, már nem is érdekli az egész, visszatér a mormoták tanulmányozásához (A Matterhorn mormotái). A kötet további, lassú folyású, különös derengésű darabjainak cselekménye egy-egy szereplő köré épül, ezért a novellák címe is rendre személynév, annak a multikulturális közegnek megfelelően, amely Bodor írói világát, a máramarosi hegyvidéket jellemzi. A határszéli mészégetők, kőbányászok, határőrök között játszódó történetek mindegyikének a témája a halál. Az asszony rejtélyes, hirtelen halálát követő néhány nap eseménysorába a halottkém megjelenése hoz abszurd fordulatot (Paraszkíva). Ugyancsak hegyi emberek között játszódik az a történet, amelyben a kőbánya új tulajdonosa arra kéri az embereit, egész télen át bujtassák a hatóságok elől egy emberét, a trágárul beszélő, Hekk nevű nyiszlett alakot, aki egy farkától megfosztott mókust vezet pórázon (Hekk). Bodor jellegzetes hőseinek egyike az a férfi is, aki az elkóborolt kecskéik keresésére indult feleségét várja haza, miközben észre sem veszi, hogy kitört az atomháború, még akkor sem, amikor a szomszédai az ő nagy pincéjében keresnek menedéket (Rebi). A novellák lassú menetű, aprólékosan részletezett cselekményének középpontjában mindig a halál áll, e köré vetíti az író a ködbe vesző, sejtelmes vagy komor hegyvidéki környezetet, itt imbolyognak, bujkálnak, tesznek-vesznek az egyik napról a másikra élő szereplők. E mikrokozmosz minden apró részlete pontosan megismerhető, ám a történetek mégis sejtelmesek, olykor befejezetlenek maradnak. Bodor Ádám új könyve a mai magyar novellisztika legjelentősebb teljesítményei közé tartoznak. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]