A Terápiás versek alcímet viselő kötet gondolati anyaga három forrásból táplálkozik: a szerző pszichológiai tudásából, terapeuta gyakorlatából és a maga élményeiből. Ezek segítségével ábrázolja az emberi életút kritikus mozzanatait, fordulópontjait: a házasságkötés, a válás, a gyász, a magány, a   [>>>]

A Terápiás versek alcímet viselő kötet gondolati anyaga három forrásból táplálkozik: a szerző pszichológiai tudásából, terapeuta gyakorlatából és a maga élményeiből. Ezek segítségével ábrázolja az emberi életút kritikus mozzanatait, fordulópontjait: a házasságkötés, a válás, a gyász, a magány, a mintakövetés és a rehabilitáció kérdéseit. A formájukra nézve bujtatott rímekkel játszó szabad versek ezek, műfaji tekintetben a pszicholírát képviselik, amely apró vallomás-mozzanatokból épül föl a kíméletlen őszinteség kívánalmának megfelelően. A költőnő a legmélyebb szenvedéstől a talpra állásig járja be a lélek labirintusát ? a rossz házasság elviselhetetlenné válásától az álomban mosolyra húzódó száj megrajzolásáig, vagy épp a szerelmes rajongásig. A versek egyáltalán nem tanköltemények, hanem impressziókból, érzésekből kiinduló, az élet nagy kérdéseit apróságokban megragadó életképek, helyzetrajzok, amelyekből rendre a lélek mélye tárul föl***: "a mosógép hangját hallgatta / elképzelte hogy tengerpart / hogy ruha helyett / a hullámok csapkodnak / így élte túl / hogy nem nyaral" - így írja le a mindennapi teendőkbe beletörött nő ábrándozását. Versbeszéde olykor aprólékos, elemző, máskor enigmatikus tömörségű; a darabok között van szabadon áradó, szinte epikai sodrú, és van frappáns epigrammára emlékeztető: "gyászoló nő vagyok / a gyásztól ragyog a szemem / a hajam fekete / gyászruhára semmi szükségem / minden szavam meztelen". A kötetben vannak gondolatritmusra épülő versek, azután ütemező formájúak, illetve az analitikus önfeltárást hitelesen visszaadó, kötetlen szabad versek. Tisza Kata minden lelki fordulathoz adekvát kifejezési formát talál, miközben nem lélekbúvárként, hanem érzékeny és figyelmes költőként, megértő társként szól, például a párok egymásra utaltságáról, az "utolsó csepp a pohárban" kiváltotta indulatról, a válás ambivalens érzéséről, azaz a szorongás és a megkönnyebbülés kettősségéig. Ha van a kötetének egyetlen tanulsága, akkor az az, hogy az emberek többsége nem tudja, hogyan kell, hogyan érdemes élni. Voltaképp azért született meg ez a kötet, hogy az ember életében szükségszerűen előforduló krízishelyzeteket a lehető legkisebb veszteséggel lehessen túlélni. Hatalmas érzelmi tartományt jár be a költőnő ? a szerelmes rajongástól a legmélyebb gyászig, ily módon a lélek legmélyebb bugyrait tárja föl. Szó szerint élet és halál végső kérdéseit feszegeti, de sosem a tanköltemények pedagógiai furorjával, hanem a pszichológus tudásával és a költő invenciójával. Így kötete nemcsak életvezetési tanácsadó, de valódi líra is. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]