Először 1962-ben jelent meg olaszul, majd egy évvel később angolul is, interjúkötet formájában Enzo Ferrari önéletrajzi kötete, melyet a szerző 1980-ban átdolgozott, bővített kiadásban is megjelentetett. Mindkét edíciót felhasználva, 2016-ban jelent meg ismét a Rettenetes örömeim, melynek drámai   [>>>]

Először 1962-ben jelent meg olaszul, majd egy évvel később angolul is, interjúkötet formájában Enzo Ferrari önéletrajzi kötete, melyet a szerző 1980-ban átdolgozott, bővített kiadásban is megjelentetett. Mindkét edíciót felhasználva, 2016-ban jelent meg ismét a Rettenetes örömeim, melynek drámai címe elsősorban a szerző fiának tragikusan korai halálára utal. A korábban autóversenyző, majd a Ferrari-istállót 1929-ben megalapító Enzo ugyanis fiát, Alfredót - vagy ahogyan sokan becézték, Dinót - szánta utódjának, ám a fiúnál izomsorvadást diagnosztizáltak, és 1956-ban, mindössze huszonnégy esztendős korában meghalt. Enzo Ferrari innentől kezdve csak és kizárólag fekete napszemüvegben jelent meg, ekként emlékezve fiára. A végre magyarul is olvasható emlékirat születésétől a hatvanas évek végéig mutatja be életét: gyermekkorát, az autóversenyzés kezdeteit, az Alfa Romeo konstruktőreként folytatott karrierje főbb állomásait, saját cégének megalapítását és annak történetét, egészen a hatvanas évek végéig. Az emlékirat fia betegségét és halálát is bemutatja, és természetesen a Forma-1, s a Scuderia Ferrari történetének számos kulisszatitkát is megismerhetjük. Sok-sok színes anekdota elevenedik meg a lapokon: például az az eset, amikor a szerző egy Ferrari volánjánál Mussolini autójának volt a felvezetője, és ráhozta a rosszullétet a Ducera az Appenninek kanyarjaiban. De nem mindig elismerő szavakkal emlékezik a Ferrari ismert pilótáira is, Nuvolaritól Ascarin és Mike Hawthorne-on keresztül Niki Laudáig. A két fotóblokkal is ellátott kötetet a szerző másik fia, Piero Ferrari utószava, valamint névmutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]