P. Horváth Tamás író, szerkesztő, vendéglős és szakács, miként foglalkozásait „lajstromba veszi kötetének fülszövegében, szívvel-lélekkel elkötelezettje szülő városának, Pécsnek. A Zsolnay-család történetét eleven színekkel életre keltő trilógia köteteinek sorában az olvasók ezidáig már   [>>>]

P. Horváth Tamás író, szerkesztő, vendéglős és szakács, miként foglalkozásait „lajstromba veszi kötetének fülszövegében, szívvel-lélekkel elkötelezettje szülő városának, Pécsnek. A Zsolnay-család történetét eleven színekkel életre keltő trilógia köteteinek sorában az olvasók ezidáig már megismerhették a második, Tündérváros és harmadik Öt torony köteteket. Rendhagyó módon most jelent meg a háromkötetes mű első része, amelynek története 1843 tavaszán veszi kezdetét, amikor Zsolnay Miklós az Amerikaihoz címzett norinbergi kereskedésben büszkén tekint tizenöt esztendős fiára, Zsolnay Vilmosra, aki ekkor már édesapja üzletében inaskodik. A fiú a későbbiekben a kor szokásának megfelelően vándorútra indul Európába, hazatérte után, szinte első látásra beleszeret Bell Terézbe, és a szülők áldásukat adják a frigyre. Ezután Vilmos, akit alkimistaként is számon tart a városa, hosszú évek és álmatlan éjszakák kísérleteinek során állítja elő a Zsolnay porcelán titkos receptjét, az eozinban „manifesztálódó egészen egyedi, különös színvilágot. Eközben az olvasó tanúja lehet nemcsak az iparossegédből sikeres üzletemberré váló Zsolnay Vilmos életének, de Pécs városközponttá fejlődésének a Dunántúlon, és a polgárosodó világ megannyi, mára már megkopott, feledésbe merült érintkezi formájának, az úri középosztály jellemző szokásainak (ruhaviselet, szórakozás, étkezés, szabadidő eltöltése stb.). A szerző rendkívül szórakoztatóan, gördülékeny, olvasmányos stílusban ír, az olvasó ennek okán szinte maga előtt látja a 19. századi város színes kavalkádját, mindeközben azt a „rejtélyt kissé nehéz fölfejteni, hogy a szövegben melyek a helytörténeti tények, és melyek azok az események, amelyeket az írói fantázia emelt be a könyvbe. A regényes életrajz Zsolnay Vilmos 1900-ban bekövetkezett halálával ér véget. Szerzője számos írott forrást és visszaemlékezést, irodalmi alkotást, személyes vallomást fölhasznált, történetében, ennek megfelelően gyakorta felbukkannak ismert pécsi családok nevei. A szerző áradó mesélőkedvvel, rajongással beszél a város utcáiról (Király utca, Széchényi tér stb.) negyedeiről, épületeiről, ilyen módon a „mesés várostörténet keretében jelenik meg az epikus cselekmény, a családtörténet központi szála. A kötet azon felül, hogy szórakoztató kultúrhistóriai olvasmány, Pécsett helyismereti irodalomnak is minősül. Érdemes széles körben ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]