Lengyelországban az elmúlt három évtizedben óriási - a regényekével vetekedő - népszerűségre tett szert az ún. riport- vagy tényirodalom (non-fiction), amely valamelyest kuriózumnak is tekinthető. Ezen belül pedig két másik, új jelenség is megfigyelhető: egyrészt a posztkolonialista   [>>>]

Lengyelországban az elmúlt három évtizedben óriási - a regényekével vetekedő - népszerűségre tett szert az ún. riport- vagy tényirodalom (non-fiction), amely valamelyest kuriózumnak is tekinthető. Ezen belül pedig két másik, új jelenség is megfigyelhető: egyrészt a posztkolonialista irodalomkritikai diskurzus megjelenése (természetesen nem a klasszikus értelemben vett posztkolonializmusról van szó, hanem a Szovjetunió és annak volt tagállamai, illetve a keleti blokk országai viszonyának posztkolonialista értelmezéséről), valamint az a tendencia, hogy a lengyel irodalomban egyre nagyobb az érdeklődés a posztszovjet térség iránt.*** Ezzel a témával foglalkozik a polonista Németh Orsolya doktori disszertációjának könyvvé szerkesztett változata. A szerző igyekszik felvázolni a lengyel riportirodalom történetét (az előzményeket is tárgyalja, de főleg az 1989 utáni időszakra összpontosít), majd a birodalmisággal és a posztkolonializmus posztszovjet változatával, valamint a Szovjet Birodalom végével és az új Oroszország kezdeteivel foglalkozik. Ezt követően, a természetesen szubjektív szempontok alapján összeválogatott művek segítségével három nagyobb térséget igyekszik bemutatni: hogy az idézett lengyel riportkönyvek milyen képet mutatnak a Kaukázus vidékéről, Szibériáról, valamint Ukrajnáról és Fehéroroszországról. A sok-sok idézetet tartalmazó kötetet bibliográfia, névmutató, valamint Vörös István utószava zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]