Legtöbbünk szereti szidni a hivatalnokokat, és hangoztatni azon sztereotípiákat, miszerint a közszolgálati alkalmazottak lusták, lassúak, nem hatékonyak és hozzá nem értőek (mindennek kiváló illusztrációja a Zootropolisz című rajzfilm hivatali jelenete, a rendkívül lassú lajhárokkal). De vajon   [>>>]

Legtöbbünk szereti szidni a hivatalnokokat, és hangoztatni azon sztereotípiákat, miszerint a közszolgálati alkalmazottak lusták, lassúak, nem hatékonyak és hozzá nem értőek (mindennek kiváló illusztrációja a Zootropolisz című rajzfilm hivatali jelenete, a rendkívül lassú lajhárokkal). De vajon tényleg így van ez? Mi jellemzi a közszolgálati alkalmazottak mentalitását és társadalmi szabályait?*** Erre volt kíváncsi a régóta Bécsben élő magyar szociológus, Forgács D. Péter, aki Ausztriában 2016-ban napvilágot látott, és most magyarul is megjelent könyvében, mintegy évszázados ívet felrajzolva igyekszik bemutatni a közszolgálat jelentőségét, belső mechanizmusait és a hivatalnokok önképét. A Monarchia hivatalnokaitól indulva, akik "a jó működőképesség felséges imázsa" révén az utolsó pillanatig igyekeztek fenntartani a birodalom sérthetetlenségének látszatát, egészen a mai Bécsi Közlekedési Vállalatig tart a történeti panoráma. A kötetet egy kifejezetten a magyar kiadáshoz írt előszó nyitja, majd a könyv első részében a bürokrácia néhány alapfogalmát tisztázza a szerző. Ezt követően igyekszik bemutatni, számos - nemcsak osztrák, hanem anglo-amerikai és mediterrán - példán keresztül, hogyan működik az önámítás és öncsalás rendszere a hivatalnokok számával és költségeivel kapcsolatban, miközben a bürokrácia születésének és terjedésének folyamatát is bemutatja. A negyedik fejezet összegzi a hivatalnoki lét jellemzőit, a függőségtől a hálózatépítésen, az intrikán és csoportos ármányon, az eredeti és szakmai szocializáción át az akta és felelősség kérdéséig. Bemutat olyan társadalmi tényeket, mint a korrupció és a protekció működése, vagy az ideológiai hatások és azok változása, majd a különböző hivatalnoki magatartásformákat ismerteti, az alapján csoportosítva, hogy azok a lojális időszakokba, vagy a passzív ellenállás időszakaiba illeszkednek. Az utolsó fejezet összegzi a legfontosabb megállapításokat, s tér ki arra, miként látták a közszolgálat területét egyes szociológusok (mint James March vagy Max Weber), írók (Daniel Defoe) vagy éppen politikusok (így például Lenin). A kötetet jegyzetek, bibliográfia, valamint név- és tárgymutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]