Új arcáról mutatkozik meg Révai Gábor író, újságíró, műfordító. A szerző ugyanis régóta lelkes horgász is, aki most balatoni horgásztörténeteit osztja meg az olvasókkal. Már A kezdetek című nyitó fejezetből is kiderül, hogy a horgászat iránti szenvedély egészen korán jelentkezett nála.***   [>>>]

Új arcáról mutatkozik meg Révai Gábor író, újságíró, műfordító. A szerző ugyanis régóta lelkes horgász is, aki most balatoni horgásztörténeteit osztja meg az olvasókkal. Már A kezdetek című nyitó fejezetből is kiderül, hogy a horgászat iránti szenvedély egészen korán jelentkezett nála.*** Szerencsés - vagy legalábbis akkor szerencsésnek tűnő - csillagzatának köszönhetően gyerekkora minden nyarát Aligán, az ottani pártüdülőben tölthette - hiszen apja nem más volt, mint Révai József, a Rákosi-korszak meghatározó kultúrpolitikusa és ideológusa (később ebből aztán több problémája is származott). Öt-hat éves lehetett, amikorról a legkorábbi emlékei vannak a Balatonról. Miközben családja általában később kelt, ő már talpon volt, és minden reggel kint ácsorgott a parton, s bámulta a hatalmas víztükröt. Egyik hajnalon aztán különös jelenségre lett figyelmes: a parttól talán száz-százötven méterre ismétlődő, nagy csobbanásokat észlelt, mintegy tíz percen át. Az első gondolata az volt, hogy egy hatalmas hal lehet a ludas, a legnagyobb meglepetés azonban akkor érte, mikor másnap hajnalban, pontosan ugyanott, kb. ugyanakkor ugyanezt a jelenséget tapasztalta. Reggel aztán feltétlenül meg kellett osztania a történetet nemrég megismert horgászbarátjával, aki először nem akarta elhinni a dolgot, majd azt gondolta: csak is egy óriásharcsáról lehet szó. "Öreg" (kb. 35-40 éves) barátjának menő kelet-német horgászfelszerelése volt, és a következő hajnalon már együtt várták a nagy kalandot. A halat azonban nem sikerült kifogniuk, meglepő módon türelmesen elúszkálgatott a közelükben, s horgásztársa annyira ideges lett mindettől, hogy végül a pompás Germina üvegbot a vízben végezte. Ezt a megmosolyogtató történetet idézi fel tehát elsőként a szerző, majd rögtön vált arra a negyven évvel későbbi epizódra, mikor ismét volt szerencséje találkozni egy óriásharcsával. Ekkora már saját csónakkikötője volt, s az onnan a nyílt vízre vezető, a nádba vágott S-alakú csatornában hozta össze a sors egy hatalmas példánnyal, amely nagyobb volt, mint a kis lélekvesztője. Ez a harcsa sem zavartatta magát túlságosan, ő pedig első zavarát követően, meglepő módon a lapátjával fejen ütve próbált végezni a harcsával, amely azonban zavartalanul úszott tovább. Több mint hat évtized során aztán a szerző "végig horgászta" a Balaton-partját, Szabasi-sóstótól Zamárdin, Fenyvesen, Földváron és Badacsonyörsön át Becehegyig, melynek legizgalmasabb horgászkalandjait mutatja be a vékonyka kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]