Két indiai költő, a Nobel-díjas Rabindranath Tagore és a kortárs Ashwani Kumar verseiből mutat be párbeszédszerűen összeállított válogatást a műfordító Lanczkor Gábor. Tagore annak idején maga fordította anyanyelvén írt költeményeit angolra, Kumar pedig eleve angolul ír - így ebből a nyelvből   [>>>]

Két indiai költő, a Nobel-díjas Rabindranath Tagore és a kortárs Ashwani Kumar verseiből mutat be párbeszédszerűen összeállított válogatást a műfordító Lanczkor Gábor. Tagore annak idején maga fordította anyanyelvén írt költeményeit angolra, Kumar pedig eleve angolul ír - így ebből a nyelvből készültek az átültetések. A két költő kétféle versvilágot jelent: Tagore költészete a próza és a mágikus líra, az elegancia és a köznapi beszéd határán áll; Kumar poézise áradó és látomásos. Kettejük utólag megszerkesztett "párbeszéde" ilyenformán az európai, vagyis a magyar olvasó számára egyszerre ismerős és egzotikus.*** Tagore lírája a békességes dallamok költészete; Kumar lírája leginkább az emlékekből táplálkozik, azokból az emlékekből, amelyek emberré teszik az embert, vagy épp kifordítják emberségéből. Tagore nemes egyszerűséggel fűzi a szavakat, így jeleníti meg gondolatait és érzelmeit; Kumar hol a végtelen kozmoszt idézi, hol meg a köznapok földközeli valóságát. Tagore finoman szól az örömről és a szépségekről: "Te tettél végtelenné, ilyen a te örömöd. / Törékeny edényt ürítesz újra meg újra, friss / élettel töltve újra örökkön" (Te tettél...). Megörökíti az "engedékeny pillanatot" (Üljünk meg egymás mellett?), a kis virág leszakításának mozdulatát (Szakítsd le?). Vele szemben Kumar hatalmas távol eső motívumokat, egymástól messzi fogalmakat von össze: "A víz tűz / az ételben ott az étel / mért járnék hát éttermekbe / ételt fölhalmozni / tüzet falni otthon?" (Fölszabadulás). Tagore inkább az álom költője (Elcsigázott éjszakámban), Kumar az emlékidézésé (Anyám); Tagore a tünékeny pillanat szépségét örökíti meg (Jött és leült?); Kumar gyakran a világirodalom ismert és kevéssé ismert toposzaira reflektál (Dániában valami rothad; Mark Pierce-nek és Joanna Hewittnek; Verset olvasni; Mészárlás az irodalomprofesszor szobájában), olykor a groteszk és még többször az irónia felé nyitva ki versei világát. A fordító válogatása utal a két költő lírájának érintkezési pontjaira is, hiszen Kumar Utolsó vers című műve Tagore A vég versei (1929) című regényére reflektál. Ugyancsak szoros kapocs közöttük Tagore hagyatékának gondozása (Kumar: Tagore-leütések), vagy éppen a balatoni táj élménye (Kumar: Öt Balaton-változat). Köztudott, hogy a Nobel-díjas költőt 1926-ban a balatonfüredi szívkórházban kezelték, Kumarnak pedig 2016-ban itt rendeztek költői estet. Az egymással feleselő versek együtt keltik az olvasóban az ismerősség bensőséges érzését és jelenítik meg a távoli világ hívását. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]