A gyufa történetét mutatta be 1882. március 24-én, a Természettudományi Társulat estéjén elmondott előadásában Say Móric kémikus, tanár, az MTA levelező tagja, melynek szövege még abban az évben, a Népszerű Természettudományi Előadások Gyűjteménye 35. füzetében jelent meg nyomtatásban. Ennek   [>>>]

A gyufa történetét mutatta be 1882. március 24-én, a Természettudományi Társulat estéjén elmondott előadásában Say Móric kémikus, tanár, az MTA levelező tagja, melynek szövege még abban az évben, a Népszerű Természettudományi Előadások Gyűjteménye 35. füzetében jelent meg nyomtatásban. Ennek reprint kiadása jelen kötet, melyben a szerző elsőként elnézést is kér a hallgatóságtól, amiért "oly igénytelen kis jószágról" mer szólni előadásában, mint a gyufa. Ám hamar rá is tér arra, hogy milyen fontos szerepe van ennek az apró használati tárgynak, amely ha nem létezne, az ember visszasüllyedne a korábbi "barbár" korba.*** Röviden összefoglalja, hogyan is gyújtottak tüzet eleink, az ókortól a 19. század első feléig bezárólag, számos érdekes tűzgyújtó eszközt is bemutatva (mindezeket fekete-fehér ábrákon is megcsodálhatjuk). Ezután tér rá a maga korában használatban lévő gyufák gyújtóanyaga, a foszfor részletesebb bemutatására, és ennek kapcsán Paul Meissner 1836-os, sikertelen bécsi kísérletére, valamint tanítványára, Irinyi Jánosra. A szerző röviden ismereti az ő előéletét és azt, hogyan hozott létre a foszforból és az ólom-hyperoxidból egy olyan keveréket, mely a gyufa alapját képezte (az apró farudacskákat ebbe a masszába mártotta, és amikor azok kiszáradtak, már használhatók is voltak az első gyufák). Kitér az első nyilvános bemutatóra, s arra, hogyan is kezdte meg a gyártást, még 1836-ban Rómer István Bécsben, majd 1839-ben Friedrich Moldenhauer Darmstadtban (akit német nyelvterületen sokan tartanak - tévesen - a foszforgyufa atyjának). A szerző szót ejt még a gyufagyártás korabeli viszonyairól, a nemzetközi gyufapiac átalakulásáról, a korábbinál biztonságosabb svéd gyufákról, végül a budapesti Zarzetzky-gyufagyárról. Say Móric írása az eredeti kiadás után 137 évvel ma is érdekes olvasmány. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]