Stanley Yelnats kistizenéves fiú, akinek állandóan pechje van. Ez azonban nem izgatja különösebben, hiszen a pech örökletes a családban. Már a dédnagypapának is állandóan pechje volt, azért is kellett kivándorolnia Lettországból Amerikába, de nem volt szerencsésebb a többi Stanley sem, pedig   [>>>]

Stanley Yelnats kistizenéves fiú, akinek állandóan pechje van. Ez azonban nem izgatja különösebben, hiszen a pech örökletes a családban. Már a dédnagypapának is állandóan pechje volt, azért is kellett kivándorolnia Lettországból Amerikába, de nem volt szerencsésebb a többi Stanley sem, pedig próbálkoztak mindenféle dologgal. Stanley papája például elhasznált edzőcipők újrahasznosításával kísérletezik (be is lengi a kis lakást az égett gumi bűze és a lábszag), maga a főhős is egy edzőcipőn bukik le. Azt hiszik, lopta - pedig dehogy!*** A pech azonban pech, a kis Stanley javítóintézetbe kerül. Külön intézet ez, lényegében néhány sátor egy hatalmas, kiszáradt tófenék kellős közepén. Az ide utaltaknak mindennap egy hatalmas gödröt kell kiásniuk a rekkenő melegben. Nemcsak roppant elcsigázó, de fölöttébb unalmas is ez a munka. Márpedig a regény éppen ennek a tábornak az életéről szól. A mindennapi gödörásásról. És mégis, roppant érdekes. Hisz egy kisközösség mindennapjairól szól, a különös környezet és szituáció hatására és keretében pedig minden gesztus, mozdulat, érzelem, szóváltás különös hangsúlyt, jelentőséget kap. Szinte semmi sem történik a regényben, az olvasó mégis úgy érzi, mintha Jules Verne, Mark Twain vagy éppen Fekete István kiskamasztörténeteit bújná. Izgalom, kaland, humor, groteszk jellemzi a regényt, és valami igen finom, éppen nem didaktikus jellegű pedagógia. A végén persze - egy szinte mesebeli fordulattal, amely azonban hihetővé varázsolódik - a peches Stanley a szerencse fia lesz, megérdemelten. Kiskamaszoknak és felnőtteknek egyaránt ajánlható a regény, amely korábban Stanley, a szerencse fia címmel is megjelent, másik fordításban. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]