Talán túlzás nélkül az ország legismertebb gyermekpszichológusa Vekerdy Tamás, aki az Ünnepi Könyvhét nemes alkalmára a válással és a körülötte lévő családi drámákkal és nehézségekkel kapcsolatos olvasói leveleket és szakértői válaszait gyűjtötte kötetbe. Amikor három fia után megszületett Anna   [>>>]

Talán túlzás nélkül az ország legismertebb gyermekpszichológusa Vekerdy Tamás, aki az Ünnepi Könyvhét nemes alkalmára a válással és a körülötte lévő családi drámákkal és nehézségekkel kapcsolatos olvasói leveleket és szakértői válaszait gyűjtötte kötetbe. Amikor három fia után megszületett Anna lánya, 1991-ben indította önálló rovatát a Nők Lapjában, ahova százával érkeztek a levélbeli kérdések, amelyekre a szerző immár huszonnyolc éve folyamatosan válaszol, de tekintettel korára (84 esztendős), ma már csak a lapban megjelenő levelekkel foglalkozik. Mindenekelőtt nagy általánosságban megállapítja, hogy hazánkban „hiányzik az önismeret és a lelki egészség kultúrája. A témával kapcsolatban pedig úgy fogalmaz, hogy még a legjobb válás is megviseli a gyereket, akinek ilyenkor megbomlik az anyából és az apából álló világegyeteme: „Tudomásul kellene vennünk, hogy a gyerek számára a világ akkor ép, egészséges és teljes, ha van anyja és apja is, és valamilyen formában jelen vannak az életében. Erre egészséges testi és lelki fejlődéséhez szüksége van – szüksége volna. Nem maga a válás viseli meg legjobban tartós károsodást okozva a gyerekeket, hanem a két szülő közötti feszült és rendezetlen viszony. Akár a presztízs vagy anyagi okokból fenntartott házasságban, akár a válásban. Az úgynevezett »jó« válások – ilyen persze nincs, legfeljebb a gyerekek szempontjából jobb, mint a fenntartott házassági pokol vagy a »rossz« válás , tehát ezek az »jó« válások, melyekben mindkét szülő nyugodt és oldott kapcsolata megmarad a gyerekekkel, viszonylag kis kárt okoznak, s egy idő után a gyerekek megbillent egyensúlya megnyugtató módon helyreáll. Vekerdy professzor a szülők kérdéseire adott válaszaiban szinte minden – a válással kapcsolatos – problémára talál megoldást. A válás utáni gyerekelhelyezésről, a láthatásról, a mozaikcsaládok problémáiról, végül a gyermekek egyedül nevelésének terheiről is olvashatunk. További magvas megállapítása, hogy „folyton hazudunk a gyerekeknek. Arról, hogy kap-e injekciót, hogy felszúrják-e a fülét, hogy meghalt a nagypapa. Pedig mindent meg lehet mondani a gyermeknek: betegséget, halált, válást egyaránt. A „kicsik ugyanis tényleg mindent tudnak, „láthatatlan csápjaik belénk lógnak, és ezekkel nemcsak a gondolatainkat, hanem a tudattalanunkat is tapintják. A szerző hosszan fejtegeti, hogy a hazugság mennyire megviseli a gyereket. Igen fontos tanácsa körülményektől függetlenül, hogy a gyerek előtt véletlenül se leplezzük az érzelmeinket. Ha lefojtjuk, nem hagyjuk megélni az érzelmeket, azzal nem kíméljük, hanem bántjuk a gyereket, aki egyedül marad a fájdalmával. A szerző néhány könyvének ajánlatával záródó színvonalas kötet – sajnos – széles körben talál érintetteket, érdeklődőket. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]