Az újságíró önéletrajzi ihletettségű - most, a történtek harmincadik évfordulójára második, átdolgozott és "szűkített" kiadásban megjelenő - naplóregényének főhőse a budapesti Dániel, huszonkilenc éves szociológus, "marginális értelmiségi", aki 1989 január elsején, mintegy újévi fogadalomként   [>>>]

Az újságíró önéletrajzi ihletettségű - most, a történtek harmincadik évfordulójára második, átdolgozott és "szűkített" kiadásban megjelenő - naplóregényének főhőse a budapesti Dániel, huszonkilenc éves szociológus, "marginális értelmiségi", aki 1989 január elsején, mintegy újévi fogadalomként elhatározza, hogy naplót fog vezetni. Dániel a televíziót nézve és újságokat olvasva dokumentálja a közélet és a világpolitika eseményeit, amelyeknek ő maga is részese lesz, a Fidesz tagjaként, a Történelmi Igazságtétel Bizottság sajtófőnökeként, a Nagy Imre koporsója mellett álló díszőrség részvevőjeként.*** A Dávid könyvének nevezett napló bejegyzései között időről időre más elbeszélők is megszólalnak, a Ponyvaregény címmel jelzett parodisztikus, és a Keserű belügyi romantika felcímet viselő szarkasztikus-ironikus betétek, valamint a Fekete Doboz munkatársának, "Lózolinak" dokumentarista beszámolói a háttérben szenvtelenül tovább dolgozó titkosszolgálatok szemszögéből adják a történések "belügyes" olvasatát. Vágvölgyi B. András generációja emblematikus tagjaként a szemtanú hitelességével, ugyanakkor a visszaemlékező ironikus távolságtartásával örökíti meg 1989-et, miközben végkicsengésében nem tagadja meg az esztendő sorsfordító jelentőségét: "1989 a magyar történelem legfényesebb éve volt az én életemben, forradalompótlék, egy rossz rezsim leváltásának hajnala, a szabadság határainak robbanásszerű kitágulása." A rendszerváltást eredeti módon feldolgozó munka ezúttal az előző kiadás függeléke nélkül jelenik meg. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]