Döbbenetes erejű, megrendítő regényt írt Mario Escobar spanyol történész, író. Eredetei dokumentumokra támaszkodva az Auschwitz Birkenau-i haláltáborban sok ezer, hasonló sorsú társával együtt mártírhalált halt német ápolónő, Helene Hanemann életének utolsó, "pokolban eltöltött" hónapjait kelti   [>>>]

Döbbenetes erejű, megrendítő regényt írt Mario Escobar spanyol történész, író. Eredetei dokumentumokra támaszkodva az Auschwitz Birkenau-i haláltáborban sok ezer, hasonló sorsú társával együtt mártírhalált halt német ápolónő, Helene Hanemann életének utolsó, "pokolban eltöltött" hónapjait kelti életre. A dokumentarista hitelességgel megformált regény utószavában Escobar arról szól, hogy csupán az asszony férjének és gyermekeinek a nevét változtatta meg, a többiek saját néven szerepelnek. ***Helene árja német nő volt, akinek egyetlen "bűne", hogy egy tehetséges cigány hegedűművészbe szeretett bele. Öt gyermekük már megszületett, amikor 1942 decemberében Himmler, az SS birodalmi vezetője elrendelte a cigányok bebörtönzését, ezzel egy időben felállították Auschwitzban a cigánytábort. Helene férjét és gyermekeit deportálták, az asszony egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy neki is a családjával kell tartania. 1943 februárjában már ezrével érkeztek a fogolytáborba a cigány csoportok, közöttük volt Helene és családja is. Márciusban, a táborban tífuszjárvány ütötte fel a fejét, ekkor 1700 embert végeztek ki a fertőzés terjedésének megakadályozása érdekében. Áprilisban újabb transzportot, 2677 cigány nemzetiségű foglyot deportáltak a táborba, és ekkor érkezett meg a "halálgyár" orvosa, Josef Mengele, akit a tábor vezető főorvosának neveztek ki. Ezután elkezdődött minden idők legszörnyűbb, emberi ésszel felfoghatatlan, borzalmas emberkísérleteinek sorozata. Mengele úgy vélte Helene alkalmas arra, hogy a táborban élő gyermekeknek óvodát szervezzen. Az asszony mindent megtett annak érdekében, hogy a rábízott kicsiknek a körülményekhez képest jó dolga legyen, azt azonban nem sejthette, hogy valamennyien az elmebeteg orvos kísérleteinek tárgyává válnak majd. Döbbenetes erővel idézi föl a tábori élet szörnyűségeit a szerző, bemutatva Helene áldozatos munkáját, azt, hogy az asszony az utolsó pillanatig hitte, talán megmenekülhetnek. Azonban ő és a gyermekei is a gázkamrában lelték szörnyű halálukat. A szerző Mengele utóéletének néhány fontos mozzanatát is felidézi a regénye végén, amely felzaklató, megrázó erővel szól mindarról, amely az emberiség legnagyobb szégyene mindmáig. Széles körű ajánlásra érdemes, azonban a regény sokak érzékenységét sértheti, erre mindenképpen figyelemmel kell lenni. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]