Hazánkban, ahol nem a magaskultúra része a képregény, az említett műfajt általában a gyerekeknek és kamaszoknak szóló ponyva vagy a szórakoztató irodalom kategóriába sorolják. Ám időközben ez a sajátos kifejezési forma - elsősorban a megdöbbentően gazdag és sokszínű távol-keleti mangáknak   [>>>]

Hazánkban, ahol nem a magaskultúra része a képregény, az említett műfajt általában a gyerekeknek és kamaszoknak szóló ponyva vagy a szórakoztató irodalom kategóriába sorolják. Ám időközben ez a sajátos kifejezési forma - elsősorban a megdöbbentően gazdag és sokszínű távol-keleti mangáknak köszönhetően - valódi művészeti értékkel, komoly mondanivalóval bíró alkotássá lett.*** Ezt bizonyítja Marjane Satrapi - magyarul korábban két külön kötetben megjelent - önéletrajzi ihletésű képregénye, vagy még inkább "kép-regénye". Az első két részben a szerző Irán egyik legtragikusabb történelmi epizódját, az 1979-es iszlám forradalmat dolgozza fel, méghozzá egykori tíz esztendős önmaga szemszögéből, családja, rokonai, barátai, osztálytársai megrázó történetének tükrében ábrázolva az akkoriban már a modernizálódás útjára lépett iráni társadalom drasztikus retardálódását a vallásos fundamentalizus irányába. A második rész ott ér véget, hogy a főhős elhagyja hazáját, hogy Ausztriába menjen. Itt folytatódik a harmadik rész: a tizennégy éves Marjane Bécsbe érkezik. A kislányt anyja barátnője, Zozó és családja fogadja be, de csak pár napra - hamarosan Marjane egy apácák által fenntartott panzióba kerül, ám innen is távoznia kell. Végül az érettségiig egy nyolc meleg fiúból álló lakóközösség fogadja be, ahol belekóstol az élet sötétebbik oldalába, a füvezéstől a pasizáson át a csövezésig. A mélyponton azonban lehetősége adódik hazatérni, amit meg is tesz, csakhogy a '80-as évekbeli Irán szabályrendszerébe visszaszokni korántsem egyszerű egy nyugat-európai kamaszkor után... A kiadvány kamasz kortól kezdve mindenkinek ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]