A portugál író, Afonso Cruz, harmadik magyarul megjelent regényét tartja kezében az olvasó. A nagysikerű, Kokoschka babaja es a Viragok cimu regenyek sorát, a szerző most egy nácizmus elől menekülő festő igaz történetével gyarapította. Pontosabban szólva a szlovák, zsidó művész sorsát az írói   [>>>]

A portugál író, Afonso Cruz, harmadik magyarul megjelent regényét tartja kezében az olvasó. A nagysikerű, Kokoschka babaja es a Viragok cimu regenyek sorát, a szerző most egy nácizmus elől menekülő festő igaz történetével gyarapította. Pontosabban szólva a szlovák, zsidó művész sorsát az írói fantáziájával kiegészítve alkotta meg regényét, olyformán, hogy a valós történéseket átjátszatta a képzelet világába. A krónika az epilógus sorai szerint valós eseményen alapszik. Az író nagyszülei egy zsidó menekültet bújtattak a mosdójuk alatti szekrénykében. Az elrejtett festőt, Ivan Sorsnak hívták és az életrajzi adatai szerint, 1895. november 23-án született, Pozsonyban. A férfi később megfestette Afonso Cruz nagyanyjának portréját és még számos, a további évek során híressé vált kép került ki a keze alól. A regénybeli hős nevét Josef Sorsra változtatta az író. A kisfiú gyermekkorát is megidézi a történet, azt az időszakot, amikor még éppen csak meg tudta fogni a ceruzát Josef, de máris művészi rajzok kerültek ki a keze alól. A későbbiekben a „Nyitott szemek könyve és „A csukott szemek könyve címmel készítette fekete és fehér alapszínekből álló, különös rajzait, amelyeket Cruz a saját rajzaival jelenít meg a regénye lapjain. Josef fiatal férfiként nem érzett elhivatottságot sem a jogi sem pedig az orvosi pálya iránt, szinte kizárólag festéssel töltötte az idejét. A világot akarta megjeleníteni és az általa látott, különös képekben láttatni. Sors tragédiája többek között abban bújt meg, hogy ő nemcsak a haláltól félt, hanem az élettől is. A Frantiska iránt érzett szerelem volt az egyetlen érzés, amely a földön tudta őt tartani. Amikor a második világháború idején a mosogató „viszonylag tágas terébe bepréselődött, pontosan tudta, hogy csakis itt van reménye a túlélésre, és azt is tudta, hogy ehhez két feltételnek kell teljesülnie. Egyrészt az embereknek nem szabad tovább ölni, másrészt neki nem szabad meghalnia Sors meg is felelt mindkét feltételnek, a háború végén pedig eldöntötte, soha többé nem tér vissza Pozsonyba a tengerre száll, hogy az Újvilágban folytassa „fanatikus rajzolását. Megrendítően szép történet Sors életregénye, amely egyben a festő fejlődéstörténete is. Életútját egészen kivételes érzékenységgel hozza elérhető közelségbe az író, aki grafikusként is kiemelkedőt alkotott, amikor saját rajzaival illusztrálta és hitelesítette a történetét. A modern irodalom legújabb fejleményeire kíváncsi olvasók megkülönböztetett figyelmébe érdemes ajánlani, az Ivan Sors eredeti munkáinak fotóival kiegészített, „sötét témája ellenére líraian szép kötetet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]