Marguerite Duras és Robert Antelme író-házaspár, akik valójában barátságból, a bizonytalan jövő miatt kötöttek házasságot 1939-ben, pár héttel a második világháború kitörése után, később együtt csatlakoztak a francia ellenálláshoz. Bár az írónő, aki nem sokkal korábban adta ki első regényét, a   [>>>]

Marguerite Duras és Robert Antelme író-házaspár, akik valójában barátságból, a bizonytalan jövő miatt kötöttek házasságot 1939-ben, pár héttel a második világháború kitörése után, később együtt csatlakoztak a francia ellenálláshoz. Bár az írónő, aki nem sokkal korábban adta ki első regényét, a Vichy-kormánynak is dolgozott (elsősorban indokínai ügyekkel foglalkozott, mivel ő maga is ott született), egy bizonyos Morland (valójában: François Mitterand későbbi szocialista politikus) vezetésével hamis dokumentumokat gyártott szökött hadifoglyok számára.*** Aztán a csoport egy része 1944. július 1-én lebukott, köztük Robert Antelme, aki börtönbe, majd különböző koncentrációs táborokba került. Az asszony azonban tovább harcolt, folytatta a macska-egér harcot a Gestapo-ügynökökkel, egészen Franciaország felszabadulásáig. A háború vége után aztán Mitterand bukkant rá a férjére, rendkívül rossz állapotban Dachauban. Amikor Robert hazatért, mindössze 38 kilót nyomott, s sokáig kérdéses volt, hogy életben marad-e. Marguerite, persze orvosi segítséggel ápolta férjét. Annak ellenére, hogy eközben vajában már Dionys Mascolo író volt a szeretője. Barátságuk azonban továbbra is megmaradt, és addig éltek hivatalosan házasságban, míg Marguerite-nek fia nem született Dionystől. Bonyolult kapcsolatuk és a világháborús évek, valamint a férj hazatérésének és felépülésének története áll Duras 1985-ben megjelent, Fájdalom című, több részből álló műve középpontjában, mely most közel harmincöt évvel később, Forgách András fordításában jelenik meg magyarul. Az első, részben naplószerűen elbeszélt fejezetben a szerző rendkívül szókimondóan, tabudöntögető módon ír megpróbáltatásaikról, az ellenállásról, s abban Morland (vagyis Mitterand) és az ő szerepükről, a táborból hazatérő férje (a műben Robert L.) állapotáról, kezeléséről, meg persze a csak D. néven emlegetett szeretőjével való kapcsolatáról. A néhány további megtörtént világháborús epizódot (X. úr, akit itt Pierre Rabier-nak nevezünk; Albert a Capitales-ból; Ter, a mnilicista), valamint két kitalált történetet (Szétmorzsolt csalán; Aurélia Paris) is magába foglaló kötet végén a fordító értő utószavát olvashatjuk. A művet mintegy kiegészíti a férj eredetileg 1947-ben napvilágot látott, s most a kiadónál ismét megjelenő Emberfaj című regénye, mely Robert fogságának hónapjait mutatja be. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]