A gazdaság és a titkosszolgálatok összefonódásának történetével foglalkozik elsősorban Borvendég Zsuzsanna, aki már több, a témába vágó kötetet is megjelentetett. Mint azt az a szerző kutatásai bizonyították: a magyar titkosszolgálat az államszocializmus éveiben kiépített egy rejtélyes   [>>>]

A gazdaság és a titkosszolgálatok összefonódásának történetével foglalkozik elsősorban Borvendég Zsuzsanna, aki már több, a témába vágó kötetet is megjelentetett. Mint azt az a szerző kutatásai bizonyították: a magyar titkosszolgálat az államszocializmus éveiben kiépített egy rejtélyes pénzügyi-gazdasági hálózatot: egy ?vadszocialista offshore-birodalmat?. Mindezt alapvetően a kémtevékenység finanszírozására fordította (tegyük hozzá, ez a gyakorlat teljesen megszokott a titkosszolgálatok világában).*** Ez a tevékenység volt az ún. valutakitermelés, amellyel konspiratív pénzeket és plusz költségvetési forrásokat biztosítottak a hírszerzés számára, közben azonban elképesztő vagyonok is vándoroltak az ebben szerepet játszó személyek zsebeibe. A szerző, korábbi kutatási eredményei alapján kapott felkérést, hogy a témával kapcsolatban cikksorozatba kezdjen a Magyar Idők hétvégi, kulturális mellékletében, a Lugasban. Az itt 2018 júniusa és 2018 decembere között megjelent írások olvashatók most a kötet első felében, összesen tizenhét rövidebb lélegzetű ismeretterjesztő cikk. Olvashatunk bennük egyebek mellett a katonai titkosszolgálat gazdasági tevékenységéről, a valutakitermelés általános jellemzőiről, az offshore kezdeteiről a hetvenes évek elején, a Watham és a Videoton kooperációjáról, a Metalimpex, mint a katonai felderítés érdekkörébe tartozó cég tevékenységéről, az olajmaffia államszocializmusbeli gyökereiről, Dalmady György és társai csempészeti tevékenységéről, a Novotrade-ről, mint az első magán-részvénytársaságról vagy az ún. Szahara-akcióról, vagyis a Videoton líbiai rádiólokációs fejlesztéseiről. A kötet második felében az Újságírásnak álcázva című, korábban külön kötetben megjelent (201518001), napjainkra azonban már szinte elérhetetlen munka kapott helyet. A mű azt mutatja be, hogy a KGB egyik fedőszerve, a Nemzetközi Újságíró Szervezet (magyar rövidítéssel NÚSZ) milyen hírszerzési tevékenységet folytatott, s ebben milyen szerep várt a Magyar Újságírók Országos Szövetségére (MÚOSZ). Mint az jóval később kiderült, a hivatalosan csak 1995-ben megszüntetett nemzetközi szervezetben valósággal nyüzsögtek a KGB-nek dolgozó hírszerzők, hogy ezen keresztül biztosítsák a nyugati közvélemény befolyásolását a médián keresztül, továbbá a harmadik világ kádereinek ("újságíróinak") kiképzését, a szovjet doktrínáknak megfelelően. Ezen kívül közreműködtek a nyugati kommunista pártok támogatásában, és kivették a részüket a fejlett nyugati technológiák COCOM embargó alá eső illegális importjából is. Számos magyarországi vonatkozás is volt: 1962-ben Budapesten tartották a szervezet ötödik kongresszusát, ahol életre hívták a Nemzetközi Újságíró Továbbképző Központot (elsősorban a harmadik világ újságíróinak tartottak itt ideológiai képzést), valamint a MÚOSZ mindenkori főtitkára a NÚSZ kincstárnoka volt, így rálátása kellett, hogy legyen az illegális pénzügyekre is. A szerző a ? sajnos meglehetősen hiányosan fennmaradt ? források tükrében vizsgálja a NÚSZ történetét, azon belül hangsúlyosan annak magyarországi tevékenységét, vállalatainak működését, a titkosszolgálati érintettségeket. Részletesen szó esik a Nemzetközi Újságíró Továbbképző Központ alapításáról és tevékenységéről, a szervezet által fenntartott szállodákról, így a balatonszéplaki Hotel Interpresszről, a magyar hírszerzők afrikai jelenlétéről a NÚSZ-on keresztül, illetve az egyik legjelentősebb cég, a médiakiadványok, újságok, könyvek és más publikációk kiadásával foglalkozó Interpress Kiadó ügyeiről. Az utolsó fejezet az átmentési kísérletekkel foglalkozik, a rendszerváltás környékén. A kötet irodalomjegyzékkel és névmutatóval zárul. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]