Az indiai szikh családban született, ám négyéves kora óta Kanadában élő Rupi Kaur a világ egyik legnépszerűbb költője; a közösségi médiában több mint kétmillió követője van, közel harminc nyelvre lefordított könyvei milliós példányszámban kelnek el. Az elemzők, kritikusok tanácstalanul állnak a   [>>>]

Az indiai szikh családban született, ám négyéves kora óta Kanadában élő Rupi Kaur a világ egyik legnépszerűbb költője; a közösségi médiában több mint kétmillió követője van, közel harminc nyelvre lefordított könyvei milliós példányszámban kelnek el. Az elemzők, kritikusok tanácstalanul állnak a Kaur-jelenség előtt, hiába próbálják megfejteni elképesztő sikerei titkát. Ebben az öt ciklusból álló, terjedelmes versfüzérben – amelyet saját rajzaival illusztrált – virág-allegóriába foglalta az örök nő gondolatait a szerelemről, a családról, az érzékekről és az érzelmekről, a nőiségről és a társadalmi szerepekről, az önfeledt örömről és a kiszolgáltatottságról, miközben minden szava, fordulata, szintagmája, szóképe a maga személyességétől átitatott. Az évelő virágok életszakaszairól kapták a ciklusok a címüket: hervadás; elhullás; gyökerezés; növekedés; virágzás. Valójában a nőről és a női lét változásairól van szó, párkapcsolatról, a szerelem elmúlásáról, szakításról, a távoli kedves utáni sóvárgásról, a tétova választásról, az erotikáról vagy a magányról. Ugyanakkor beszédmódját az alanyi költő én-központúsága, önszemlélete jellemzi. Gondolatai, érzései a lehető legszemélyesebbek, olykor bensőségesek, intimek, és ebből a belső szférából kiindulva von le következtetéseket, fogalmaz általánosítható tapasztalatokat, absztrakciókat vagy életprogramokat, terveket. Gondolkodását a női önbecsülést meghaladó feminizmus jellemzi, ehhez járul a színes bőrű ember öntudata, ezenközben mégis bölcs tanácsokat fogalmaz meg: „amikor a világ összetörik a lábad előtt / nem baj ha engeded hogy / mások szedjék össze a szilánkokat. Az évelő virág életciklusára fölfűzött gondolatok olykor az együgyűségig egyszerűek, máskor szimbolikusak, de rendre fölfedezhető bennük a lélektani motívum, a társadalmi háttér, miközben a költő folyton visszatér a vallomáshoz: „ma reggel / elmondtam a virágoknak / mit tennék meg érted / mire kinyíltak. Vagy épp vágyakat, igényeket fogalmaz meg: „nem kell olyan szerelem / amelyik kimerít / olyan embert akarok / aki energiával tölt fel. A csak felnőtt olvasóknak ajánlható könyv sokaknak talán nem ad reveláló versélményt, viszont hozzásegíthet a Kaur-jelenség titkának megfejtéséhez. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]