Lírai értékeket fölmutató, letisztult, ?sallangmentes? egyszerűséggel megfogalmazott szövege van a Vörös kereszt című regénynek, amely egyszerre ad hírt az emberi lélek magasságairól és mélységeiről, amikor a szenvedés legmélyebb bugyraiból ?tudósít?. A keretbe foglalt történet kezdetén egy Minszkben álló lakásba költözik be Szasa, aki napjainkban keveredett el a fehérorosz fővárosba. Amikor birtokba akarja venni a lakását a folyosón egy idős asszonnyal akad össze.*** A nő bár érzékeli, hogy Szasa nem igazán figyel arra, amit ő mond, legalábbis a monológja kezdetén, mégis kierőszakol egy beszélgetést új szomszédjától. És ezzel megnyílik Tatjana Alekszejevna életének titkokkal, érzelmekkel és bánattal gazdagon árnyalt ?krónikája?. Szasa először nem tud ?kapcsolódni? Tatjana történetéhez, de lassan annyira magával ragadja az idős, Alzheimer-kórban szenvedő asszony meséje, hogy nemsokára egyre kíváncsibban faggatja a folytatásáról. Tatjana a húszas években született, Londonban. Fehérorosz apja, valami különös és megmagyarázhatatlan erőtől hajtva egy napon úgy döntött, hogy visszatér hazájába. A férfi a Szovjetunió megszületését kisebb csodának élte meg, úgy érezte, hogy hazája, világrengető események kiindulópontjává vált. Miután az apa meghal, Tatjana magára marad, de gyermekkorori neveltetése okán a fiatal lány három nyelven beszél folyékonyan. Ezután alkalmazza őt a szovjet kormány és a hivatalban a francia nyelven érkező levelek, tudósítások fordításával bízzák meg. Nemsokára összebarátkozik, Páska Azarovval, akinek révén bekerül a Külügyi Népbizottsághoz, azaz a külügyminisztériumba. A Sztálin diktatúra évei ezek, és egyre jobban kezdik ?monitorozni? a rendszer ellenségeit. Kezdődnek a tisztogatások, kivégzések, de ekkor a lány még nem érzékeli mindezt. Páska és Tatjana között szoros barátság szövődik, de ennek az érzésnek nincs köze a szerelemhez. A lány igazán szerelmes Aljosába, azaz Ljosába lesz, aki csakhamar feleségül veszi őt. Az építészként dolgozó férfi gyengéd, odaadó szeretettel veszi körül feleségét, nemsokára megszületik a kislányuk, Ászja és boldogban élnek, mígnem a második világháború lángba borítja a világot. Ljosát behívják katonának, Tatjana sokáig semmit sem tud a férjéről, majd egy román hadijelentésben, ahol a foglyul ejtett szovjet katonák nevét sorolják fel, megtalálja a férje nevét. 1941-ben a Vöröskereszt által összeállított listán szereplő szovjet katonák, a Szovjetunióban árulónak minősültek, és ekkor Tatjana megijed, mert tudja, ha a hatóságok értesülnek arról, hogy a férje nem a harcokban halt meg, hanem fogságba esett, akkor őt is ellehetetleníti a hatalom. Ezért úgy dönt, hogy kihagyja Aljosa nevét a lefordított névjegyzékből, és boldog, hogy legalább azt tudja, Ljosa él. Nemsokára egy másik lajstrom is érkezik, és mivel ezen már nem szerepel a férje neve, az asszony kétségbe esik, hogy szerelme meghalt. Lelkiismeretfurdalástól gyötörve, bűnbánóan bevallja főnökének, hogy mit tett és ezzel megkezdődik ?Canossája?, holtig tartó szenvedésének, végeláthatatlan útja. Mert a bizalmával megajándékozott férfi azonnal a tette mezejére lép. Tatjanát letartóztatják, kihallgatói megkínozzák, elveszik tőle a kislányát és olyan testi és lelki gyötrelmeknek teszik őt ki, amely egész további életét meghatározóan, örökre megsebzi a szerencsétlen asszonyt. Az idős korában Alzheimer kórban szenvedő nő, szembe menve betegségének lényegével, mindent pontosan fel tud idézni új szomszédja számára, akit megrendít, letaglóz a történet, miként az olvasót is?Katartikus erővel bíró regény, amely nem könnyű olvasmány, de ha az érdeklődő megnyitja szívét és befogadja a történetet egészen bizonyos, hogy több lesz általa. Ennek szellemében érdemes széles körben ajánlani az értékes kötetet, amelynek fiatal szerzője már elnyerte az orosz irodalomért kitüntetést és emellett még számos, értékes díjat tudhat magáénak. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]