Vajda Pierre második regényének hőse P., a fiatal magyar filmrendező, aki az 1970-es években Lódzban végzi a filmművészeti főiskolát. Kétlaki életet él, testben Magyarország és Lengyelország között ingázik, lélekben a valóság és a filmek között. Az utóbbi olyannyira jellemző rá, hogy olykor meg sem   [>>>]

Vajda Pierre második regényének hőse P., a fiatal magyar filmrendező, aki az 1970-es években Lódzban végzi a filmművészeti főiskolát. Kétlaki életet él, testben Magyarország és Lengyelország között ingázik, lélekben a valóság és a filmek között. Az utóbbi olyannyira jellemző rá, hogy olykor meg sem tudja megkülönböztetni egymástól a kettőt. Ráadásul ? mivel az élet a legnagyobb rendező ? a film áttűnik a való életbe. Egy alkalommal megnézi Andrzej Wajda Minden eladó (1968) című filmjét, amelyben mellékszereplőként föltűnik az M. nevű lány. P. nem tudja elfeledni a gyönyörű, szláv arcú szépséget, és mit tesz az élet, évekkel később a lódzi főiskolán találkoznak. Szerelembe esnek egymással, utazgatnak, ám azért P-nek más nőkkel is vannak kalandjai, miközben újra és újra összemosódik a főszereplő tudatában való élet és film. Barátságba keveredik Z-vel, az ismert lengyel színésszel, meg sok ivócimborával, főiskolásokkal, a filmes szakma környékén bolyongó alakkal. Varga Pierre regényének szövege is filmszerű, olyan, mint egy lassú cselekményű, állóképek sorozatából fölépülő, belső hangokat is kivetítő filmalkotás, amelyben sorra bukkannak föl az újabb szereplők, akik hozzák magukkal az előéletüket, történeteiket, gondolataikat, és amelyek aztán a film végére egésszé szövődnek össze. Közben telik-múlik az élet, eljönnek a ?80-as évek, a Szolidaritás mozgalom nagy korszaka; P. megszerzi a diplomáját, párja, B. gyermeket vár, hogy aztán a vallás kérdésében összekülönbözzenek. P. életét sok tényező befolyásolja, a politikai-társadalmi viszonyoktól a kultúrpolitikán át a különböző emberi kapcsolatokig. Ugyancsak nagy hatással van a regény főhősére az ?50-es évek lengyel prózairodalma fenegyerekének regénye; erről a motívumról a szerző a kötet utószavában is megemlékezik, mondván: regénye legfőbb inspirálója Marek Hlasko (1934-1969) A második kutyagyilkosság (1965) című regénye volt. A Tangó blues részint hiteles korrajz az 1970-es, '80-as évek Lengyelországáról, részint hiteles lélekrajz egy művészember sorsának alakulásáról, élet és mű összefonódásáról. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]