| Kivonat: |
Temesi Ferenc kísérletező kedvű író, akinek tolla alól már számos formabontó, avantgard szöveg került ki. A szegedi születésű szerző mostani novellákat fölsorakoztató kötetében, a tőle megszokott bravúrral kalauzolja olvasóit, abban a világban, amelynek jó ismerője. Az esti borozgatás közben, akár
[>>>]
Temesi Ferenc kísérletező kedvű író, akinek tolla alól már számos formabontó, avantgard szöveg került ki. A szegedi születésű szerző mostani novellákat fölsorakoztató kötetében, a tőle megszokott bravúrral kalauzolja olvasóit, abban a világban, amelynek jó ismerője. Az esti borozgatás közben, akár egy vidéki kocsmában is elhangozhatnának ezek a kis történetek, hiszen a rejtett tartalmon túl, mindegyiknek van egy „életízű mondandója, mert a szerző úgy szövi, fonja a szavakat, hogy a többrétegű írásokban mindenki megtalálhatja a kedvére való gondolatot. A személyes emlékezet „kapaszkodik a történelmi memória képeibe, és ezáltal idézi meg Temesi, születése pillanatától kezdve napjainkig azokat az esztendőket, amelyek hatottak rá formálták, alakították, fejlesztették írói stílusát, jellemét. A pillanatképekből, egy teljes emberi életet átfogó, tablóvá szélesedő történetek, kezdetben megidézik az édesapja alakját, aki egy fagyos karácsony éjjelen, a szegedi Szent József árvaházban hiába várta a megváltót, ám az csak nem akart eljönni (Karácsony kocsonyája). Egy másik novellában, amelynek játékos címe (Mérettségi vizsla) vonja magára az olvasói fegyelmet, a tanárjelölként hospitáló író kérdéseket tesz fel magának, majd összegzi tapasztalását: mennyivel könnyebb kérdezni, mint válaszolni. Az egyetemista, majd fiatal, később öregedő férfi napjainak sodrában, pőrére vetkőzteti önmagát, mit sem törődve azzal, hogy esetleg szabad „támadási felületet szolgáltat az ellenségeinek, hiszen vélhetően Temesinek nincsenek ellenségei. Talán ha irigyei akadnak, akik nem vitatják, inkább csak féltékenyen figyelemmel kísérik, ennek a nagy tehetségű írónak valamennyi novellájában fölcsillanó játékosságot, nyelvi leleményt, számos allúziót, amelyet azok érthetnek meg igazán, akik hozzá hasonló irodalmi „alapozással bírnak. Írói világát, miként más műveiben is, sokféle élményterület táplálja, hiszen a szegedi „ö-ző nyelvjárásból épp úgy táplálkozik, mint az angolszász irodalomból, vagy éppen az általa is „gyakorolt 70-es évek avantgárdjából, zenei világának stílusából. A Hogyan nem találkoztam Allen Ginsberggel című novellája még az ezredforduló előtt született és 1998-ban jelent meg az azonos című novelláskötetében. Ekként megállapítható, hogy nem mind újkeletű írások sorakoznak a kötetben, gondolatiságuk, stílusok teszi egységes szerkezetűvé a novellákat, valódi olvasmányélménnyel ajándékozva meg valamennyi érdeklődőt. Értékes kötet, széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|