A szerző Egy kupac kufli című kötetéből ismerhettük meg azokat a kis lényeket, a kuflikat, amelyek alakra sok mindenre hasonlítanak – kiflire, kukacra, babra vagy kavicsra –, ugyanakkor meg semmire sem, és amelyek egy elhagyatott rét közepén álló kupacban laknak, a saját maguk által vájt üregben.   [>>>]

A szerző Egy kupac kufli című kötetéből ismerhettük meg azokat a kis lényeket, a kuflikat, amelyek alakra sok mindenre hasonlítanak – kiflire, kukacra, babra vagy kavicsra –, ugyanakkor meg semmire sem, és amelyek egy elhagyatott rét közepén álló kupacban laknak, a saját maguk által vájt üregben. Dániel András legújabb mesekönyvében ismét köt rövid történet kapott helyet. Az első sztori elején, egy unalmas nyári napon Fityirc épp egy zebrapinty árnyékában sziesztázik, Valér társaságában. Nagyon unatkoznak dombjuk tetején, és azon ötletelnek, mit nem csináltak még. Volt már bújócska, bolhapóló, hajócsata, bogáncsfoci, ruglizás és jelmezbál is. Aztán egy arra járó pókcsibe megkérdezi, próbáltak-e már eltévedni. Csodás gondolat! – szökken fel Valér, és Fityirccel együtt azonnal ki is próbálják. Szép lassan azonban rájönnek, nem is olyan könnyű szándékosan eltévedni. Főleg egy olyan réten, amelynek minden négyzetméterét ismerik Hasonlóan unalmasan kezdődik a következő történet is. Semmi sem történik egy „szunnyadt napon – véli Valér, a többieknek pedig megtetszik az általa alkotott szó, a szunyókálós és a punnyadt keveréke. Így aztán a társaság újabb és újabb kreált szavakkal jön elő. Vannak ám semmit nem jelentő szavak is – jelenti ki Fityirc, mint a zsunyér vagy a kopollán. De aztán elhátorozzák: körbe kérdeznek a réten, hátha valaki ismeri ezeket a szavakat. És ez az időtöltés játéknak sem utolsó "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]