A savoyai államférfi, filozófus, író a felvilágosodás legerőteljesebb kritikusa volt, Rousseau szellemi ellenfele, a francia konzervatív hagyomány egyik megalapozója. Tagadta a szabadság és egyenlőség eszméjét; elvetette a forradalmat, mert a gyilkos terrort a forradalom egyenes következményének
[>>>]
A savoyai államférfi, filozófus, író a felvilágosodás legerőteljesebb kritikusa volt, Rousseau szellemi ellenfele, a francia konzervatív hagyomány egyik megalapozója. Tagadta a szabadság és egyenlőség eszméjét; elvetette a forradalmat, mert a gyilkos terrort a forradalom egyenes következményének tekintette; a fölvilágosult demokráciát pedig életképtelennek tartotta. A sokáig mellőzött, csak újabban fölfedezett politikai gondolkodónak most két értekezése látott napvilágot magyarul egy kötetben, ám ezek előtt Molnár Attila Károly bevezető tanulmánya mond el mindent a szerző személyiségéről, munkásságáról, politikai, filozófiai és társadalomelméleti gondolkodói rendszeréről. ***Arról, miképp vélekedett de Maistre a történelemről, az alkotmányozásról, a szuverenitásról, az erőszakról, a vallásról és magáról az emberről. Az Elmélkedések Franciaországról (1796) című értekezésében az erőszak fogalmából indult ki, mondván, nem az emberek irányítják a forradalmat, hanem a forradalom heve az embereket. A Gondviselés kontextusában ítélte meg a francia forradalmat, és a forradalom legfőbb bűnének az emberi szuverenitás elveszejtését tartotta. Történelmi, politikai és erkölcsi nézőpontból iszonytatónak vélte a forradalmat, és cáfolhatatlanul kijelentette: a kivégzett XVI. Lajos minden vércseppje vérpatakokat idézett elő, hiszen milliók pusztultak el a forradalom miatt. A gondolkodó 11 fejezeten át érvelt a forradalom ellen, kezdve az emberi faj erőszakos természetével, folytatva a vallásellenesség bűnével, a lehetséges ellenforradalom veszélyével, és végezve az emberi tragédiákkal. Második, rövidebb írásában, a Tanulmány a politikai alkotmányok és más emberi intézmények rendezőelvéről (1809) címűben voltaképp az alkotmányozás hiábavalósága mellett érvelt. Írásának 67 passzusában a hit világossága, a civilizáció ereje és lelki hatalma felől közelített a jogi kérdéshez. Megrótta azokat a filozófusokat, akik szembefordultak a kereszténységgel, hiszen érzésük nem más, mint személyes gyűlölet Istennel szemben. Úgy vélte, a történelem bizonyította, hogy az isteni elv irányítja az összes politikai alkotást, és mihelyt az isteni elv eltűnik, minden politikai konstrukció összeomlik. De Maistre nem egyszerűen katolikus monarchista volt, hanem az európai konzervatív gondolkodás egyik legjelentősebb gondolkodója, írásai ezért a politikatörténet alapművei közé tartoznak. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]