Hogyan viszonyuljon egy művelt, öntudatos ateista a vallásos hithez? Hol gyökerezik a hit, idővel lehanyatlik-e, véget ér-e, vagy az ateistáknak mindaddig együtt kell élniük az általuk hamisnak vélt vallásokkal, míg csak ember lesz a földön? Kell-e tolerálni a hitet, illetve a tolerancia minden   [>>>]

Hogyan viszonyuljon egy művelt, öntudatos ateista a vallásos hithez? Hol gyökerezik a hit, idővel lehanyatlik-e, véget ér-e, vagy az ateistáknak mindaddig együtt kell élniük az általuk hamisnak vélt vallásokkal, míg csak ember lesz a földön? Kell-e tolerálni a hitet, illetve a tolerancia minden esetben elfogadást jelent-e? – Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket feszeget a magát öntudatosan ateistának valló filozófiaprofesszor. Tim Crane a CEU Budapesten élő tanára könyvében vitába száll azokkal az ateistákkal, akik az egyházak és a vallások ellen harcosan lépnek föl. Ehelyett a vallási gondolkodás kulturális gyökereire mutat rá, azt hangoztatva, hogy a vallásos hit bár egyfelől tartalmaz bizonyos kozmológiai – és ilyen értelemben tudománytalan – elemeket, másfelől alapját a „vallásos késztetés adja, ami az emberi intellektus szerves része, lévén az „azonosulás, a valamely történelmi hagyományhoz való tartozás késztetése. Az új ateisták – Richard Dawkins, Daniel C. Dennett, A. C. Grayling, Sam Harris és Christopher Hitchens – radikális álláspontjával vitatkozva amellett érvel, hogy az ateistáknak meg kell érteniük és tolerálniuk kell a vallást. Ehhez azonban definiálni kell, hogy mit is értünk tolerancia alatt. A tolerancia nem jelent elfogadást, hanem éppenséggel azt toleráljuk, ami idegen és amivel nem tudunk azonosulni. Tim Crane tehát egyfajta ateista etikát fogalmaz meg a valláshoz való viszony tükrében. A jegyzetekkel, név- és tárgymutatóval záródó, ízléses kivitelű nagyesszé az intellektuális beállítottságú olvasóknak ajánlható világnézettől függetlenül. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]