A magyar származású Koestler fiatalon a kommunista eszmék és a bolsevik mozgalom vehemens elkötelezettje volt, ám amikor 1939-ben aláírták a Molotov-Ribbentrop-paktumot, elfordult korábbi ideájától, és a hitehagyott friss indulatával 1940-ben megírta világhírűvé vált regényét. Az író németül   [>>>]

A magyar származású Koestler fiatalon a kommunista eszmék és a bolsevik mozgalom vehemens elkötelezettje volt, ám amikor 1939-ben aláírták a Molotov-Ribbentrop-paktumot, elfordult korábbi ideájától, és a hitehagyott friss indulatával 1940-ben megírta világhírűvé vált regényét. Az író németül alkotta meg művét, amelyet akkori élettársa, Daphne Hardy azon melegében angolra fordított, és ez a szöveg vált a kiadások alapjává, így Bart István magyar átültetéséé is. Csakhogy 2015-ben egy zürichi könyvtárból előkerült Koestler eredeti kézirata, amely a cselekményt tekintve apróságokban, illetve kissé nyersebb előadásmódjában tér el az eddig ismert változattól. A téma és a kérdésföltevés viszont ugyanaz. A mű főszereplője Nyikolaj Szalmanovics Rubasov, a régi bolsevik, a kipróbált elvtárs, a forradalom utáni korszak egyik jelentékeny politikusa, akit koholt vádak alapján letartóztatnak. Rábeszélik, hogy vallja be: kémkedett, szabotázst és hazaárulást követett el, sőt az ország első emberének meggyilkolására bujtogatott. Az abszurd vádak hallatán Rubasov először lázad és tagad, úgy érzi, a Párt letért a helyes útról. Csakhogy a hithű kommunistaként mit ér az ő személye a Párt nélkül? Egy sor kétely fogalmazódik meg benne: vajon a Párt egyetlen tévedése súlyosabb-e, mint az ellenség összes igazsága; lehet-e egyetlen embernek igaza a Párttal szemben; vajon a Párt többet követel-e tőle, mint amennyit ő követelt azelőtt másoktól a Párt nevében? A cellájában kezd „jobb belátásra térni, elismeri a koholt vádak egy részét, de a Vezér elleni összeesküvés vádját elutasítja. Voltaképp itt és ekkor fogalmazódik meg a később „Rubasov-elméletnek nevezett dilemma. A főszereplő tudja, ha elismeri a vádakat, egész korábbi életét tagadja meg, ugyanakkor úgy véli, az Ügy érdekében be kell ismernie a még oly képtelen vádpontokat is. Annak idején ő is bárkit gondolkodás nélkül föláldozott a Párt szent céljaiért, most rajta az áldozatvállalás sora. Arra is gondol, hogy bár az ember „szubjektíve jót akar, „objektíve mégis árt a Párt ügyének. És aki árt a Pártnak, annak pusztulnia kell. Rubasov meggyőzi magát, hogy a vádak koholtsága mit sem számít; mivel ő eltért a Párt irányvonalától, megérdemli a halálbüntetést. Így halála lesz az utolsó szolgálata a Párt ügyének. Az először 1941-ben megjelent regény azóta újra és újra fölhívja a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió nácizmus fölött aratott győzelme nem feledtetheti el azt a tényt, hogy a bolsevizmus semmivel sem különb, mint a nácizmus. A Sötétség délben mindenfajta önkényuralom legelmélyültebb, leghitelesebb és legelgondolkodtatóbb szépirodalmi megjelenítései közé tartozik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]