Kónya Imre a néhai miniszterelnök legszűkebb munkatársi köréhez tartozott, így mindenképp a legalkalmasabbak közül való, akik közeli képet rajzolhatnak Antall József (1932-1993) személyéről és pályájáról. Kötete megírásával több célja is volt, közülük a legfontosabb, hogy hiteles portrét alkosson   [>>>]

Kónya Imre a néhai miniszterelnök legszűkebb munkatársi köréhez tartozott, így mindenképp a legalkalmasabbak közül való, akik közeli képet rajzolhatnak Antall József (1932-1993) személyéről és pályájáról. Kötete megírásával több célja is volt, közülük a legfontosabb, hogy hiteles portrét alkosson az ország első szabadon választott miniszterelnökéről, akit életében és halálában is rengeteg igaztalan vád ért. Bár a szerző alapvetően a teljes biográfia keretei között gondolkodik, az igazi közeli kép mégis első személyes találkozásuktól keltethető, 1989 júniusától, a Nemzeti Kerekasztal Tárgyalásoktól. Innét viszont igen szoros, sőt bizalmas munkakapcsolatban álltak egészen Antall József 1993 decemberében bekövetkezett haláláig. Ez az alig ötévnyi idő nem látszik soknak, azonban az újkori Magyarország történelmében és a miniszterelnök pályáján korfordító volt. Kónya Imre ennek az öt évnek a személyes krónikáját két etapban jeleníti meg, részletekben menően elbeszélve, mi történt vele, a kormányfővel és az országgal. A rövidebb fejezetben (A kompromisszumkész forradalmár) Antall József politikai színrelépésétől az 1990. tavaszi választásokig terjedő életszakaszát dolgozza föl; a jóval hosszabb második részben (A rendszerváltoztató miniszterelnök) kormányfői tevékenységét tárgyalja, természetesen kortörténeti keretben. A szerző abból indul ki, hogy a 80-as évek végén Antallon kívül nem volt a politika színpadán államférfi rangú közszereplő, vagyis miniszterelnök-jelölt. Ráadásul ő – valahol a tudata mélyén – egész életében e hivatásra készült. Ugyanakkor az is hamar nyilvánvaló lett, hogy kormányzása „kamikaze-akció személye és pártja, az MDF számára. Kónya Imre visszatérően hangsúlyozza Antall József emberfeletti erőfeszítéseit, hősies helytállását, következetességét, körültekintését, demokratikus elkötelezettségét. És természetesen sorra veszi a korszak „nagy ügyeit, mint a taxisblokád, a nemtelen támadások és hazug vádaskodások, az MDF-SZDSZ-paktum körüli viták, a határon túli magyarsággal kapcsolatos félremagyarázott állítása, a médiaháború kudarcai és a diplomáciai sikerek. A krónika Antall betegségével és halálával ér véget, majd a szerző megállapítja: Antall József a békés rendszerváltozás szimbolikus megtestesítője. Az archív fotók mellékletével záródó kötetben szöveggyűjtemény is található a külföldi kortárs politikusok Antallt méltató nyilatkozataiból, leveleiből, részvétnyilvánításaiból. A kötet minden politikai, kortörténeti gyűjteményben helyet kaphat. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]