Parti Nagy Lajos vaskos kötetbe gyűjtötte össze 1995 és 2018 között lapokban megjelent rövid prózáit, tárcáit, jegyzeteit, publicisztikáit, a köz- és magánélet pillanatairól képet adó helyzetjelentéseit, hogy egy-egy művében megrajzolja a "pillanatnyi" haza térképét. A kötet rendező elve a
[>>>]
Parti Nagy Lajos vaskos kötetbe gyűjtötte össze 1995 és 2018 között lapokban megjelent rövid prózáit, tárcáit, jegyzeteit, publicisztikáit, a köz- és magánélet pillanatairól képet adó helyzetjelentéseit, hogy egy-egy művében megrajzolja a "pillanatnyi" haza térképét. A kötet rendező elve a kronológia, évenkénti besorolással adja közre rövidebb-hosszabb írásait, mintha egy külső és belső történéseket rögzítő naplót vezetne. A külső történéseket természetesen az élet diktálja, a belső történéseket pedig az író reflexiói, ötletei, befogadó és inspiráló gondolatai adják. A média híreiből kiolvassa, egyetlen nap hány baleset és bűnügy történik szerte a hazában (Kérészek temetője), másszor leírja a mozgássérült párját kerekesszéken toló siket asszonyt (Lassú fénykép tolószékkel), miközben megismertet írásainak visszatérő alakjával, Tituszné Szép Róza takarítónővel, aki kommentálója az eseményeknek, beszélgetőtársa az írónak. Az asszony előadja nézeteit a köznapi élet apró-cseprő eseményeiről, de van véleménye Latinovits Zoltán versmondásáról is. A jegyzetek jelentős része a benyomások és a nyomukban támadt gondolatok rögzítése, amely azonban szellemes fordulatokkal, metaforákkal, hasonlatokkal, nyelvi játékokkal ábrázoltatik. Például: "Odaakasztják a párkányra a lóbőrt, amit éjjel húztak" (Oldalvízkereszt). A szerző egyszer álmot fejt (Egy sivatagi reggel), máskor a versírás műhelytitkaiból árul el részleteket (Egerészés), vagy épp eltűnődik a magyar-osztrák határon levő mosontarcsai (andaui) híd 1956 utáni metaforikus jelentéséről (Seregély detonátor). Gyakran szól mestereiről, kortársairól, Weöres Sándorról, Baka Istvánról, Pákolitz Istvánról, Csorba Győzőről, vagy napi hírekre reflektál. Beavat egy-egy művének születési körülményeibe, szereplőinek megformálásába (A hús-designer), fölidézi nyaralásának emlékképeit (A Račišćei öböl), meg azokat az időket, amikor írógéppel és indigóval írt (Az előttes én). Cikkeiben sokszor vált tónust, az impresszió rögzítését olykor történetmesélés váltja föl, az irodalmi-esztétikai elmélkedést köznapi tapasztalatok megidézése, vagy éppen Szepesi György sportközvetítésének kommentárja (Aznapozás), de mindig szellemesen, sokszor metaforikusan, még többször ironikusan, egyéni szóalkotásokkal tűzdelten. A Félszép végül is Parti Nagy Lajos elmúlt több mint két évtizede befogadó és teremtő, azaz alkotói gondolatainak "naplója". "www.kello.hu - minden jog fenntartva"
[<<<]