Amrita Sher-Gil magyar származású indiai festőművész Budapesten született 1913. január 30. Furcsa módon hazánkban életművét kevéssé ismerik, Indiában azonban a 20. század egyik legnagyobb modern festőjeként tartják számon. Az Amrita nevet amritról, az örök élet nektárjáról kapta, magyar keresztneve   [>>>]

Amrita Sher-Gil magyar származású indiai festőművész Budapesten született 1913. január 30. Furcsa módon hazánkban életművét kevéssé ismerik, Indiában azonban a 20. század egyik legnagyobb modern festőjeként tartják számon. Az Amrita nevet amritról, az örök élet nektárjáról kapta, magyar keresztneve Dalma volt. Az ő regényes élettörténete elevenedik meg a kötet lapjain. A szerző, Szunyogh Szabolcs – miként az a kötet utószavából kiderül – eredeti dokumentumokra, szövegekre támaszkodva szőtte „tarka mintázatú selyemmé a világhírű festőművész életének krónikáját. Amrita édesanyja Gottesmann Marie-Antoinette, Baktay Ervin testvére volt. A fiatal nő egy indiai hercegnő mellé jelentkezett társalkodónőnek, így került el a mesés Indiába. Itt találkozott Szimla rádzsájának fiával, a gazdag szikh arisztokrata család sarjával, Umrao Sher-Gillel és nemsokára összeházasodtak. Budapesten kezdték meg közös életüket és Amrita életének első nyolc éve Magyarországon telt el. Tehetsége, festőművészi hajlamai már ötéves korában megmutatkoztak, amikor akvarelleket festett. A kislányra nagy hatással voltak az édesanyjától hallott népdalok, népmesék. Amrtiának testvérével, Indirával együtt örömtelin, gondtalanul telt a gyermekkora. 1921-ben a család Indiába utazott, a Himalája tövénél telepedtek le. Később Amrita Párizsban tanult, példaképei Paul Cézanne, Paul Gauguin és Amedeo Modigliani voltak és ő maga is posztimpresszionista stílusban kezdett festeni. Fiatal lányok (Young girls) című festménye 1933-ban elnyerte a párizsi Szalon aranyérmét és ő lett az egyetlen ázsiai és a legfiatalabb festő, akit a Szalon tagjává választottak. Képeivel egyre nagyobb hírnévre tett szert, miközben magánéletének eseményeivel megbotránkoztatta a környezetét. Amrita ugyanis megkérte (!) gyermekkori szerelme, a fiatal orvos, dr. Egan Viktor kezét, aki egyébként az unokatestvére volt, majd 1938-ban összeházasodtak. Egy ideig Magyarországon is éltek, majd Indiában telepedtek le, ahol a férje orvosként praktizált. A rendkívüli tehetséggel megáldott Amrita egyre nagyobb sikereket könyvelhetett el festményeivel, ám élete hihetetlenül gyorsan véget ért. 1941. decemberében a fiatal nő váratlanul meghalt. A szülők a férjét, Viktort gyilkosnak kiáltották ki, őt okolták lányuk haláláért, mert bár a férfi vérhast diagnosztizált feleségénél, nem kizárt az sem, hogy Amrita várandós volt, és egy felelőtlenül végrehajtott magzatelhajtás okozta a halálát. Az már soha nem derülhetett ki, hogy mi végzett ilyen fiatalon Amritával, mert a máglyát, amelyen a festőművész fiatal teste nyugodott a végsőkig kétségbeesett édesapa még azelőtt meggyújtotta, hogy lányát felboncolhatták volna A regényes élettörténet, valósághűen, hitelesen meséli el ennek a tehetséges festőnek, akit az „indiai Frida Kahlo néven is számon tart a művészettörténet, az életét, miközben India világa, Nehru elnök személye és a korabeli politikai élet eseményei és életre kelnek. Értékes, szép regény, amely a legszélesebb körű ajánlásra érdemes. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]