Zalán Tibor monumentális prózai vállalkozása, a Papírváros című regényfolyam a harmadik kötetéhez érkezett. A több szálon, helyszínen és idősíkon futó történetsor egy rettentő pokoljárás drasztikus nyelven előadott látomása, melyet a főhős tudatosan választ: az önpusztítás, az állandó elveszettség   [>>>]

Zalán Tibor monumentális prózai vállalkozása, a Papírváros című regényfolyam a harmadik kötetéhez érkezett. A több szálon, helyszínen és idősíkon futó történetsor egy rettentő pokoljárás drasztikus nyelven előadott látomása, melyet a főhős tudatosan választ: az önpusztítás, az állandó elveszettség állapot stációi egyben az ötkötetesre tervezett "lassúdad regény" beszédes - mottójában Thomas Manntól kölcsönzött - alcímei: kimerülve, eltévedve, letarolva, szétszaggatva, betegen. Az első kötet (Kimerülve) névtelen építész-narrátora - folytatva belső odisszeáját - a kilencvenes évek elején elhagyva a detoxikálót, próbál végképp kivonulni a világból, eljutni a mindent-feladásig, az egzisztenciális nullpontra. Sorsa rímel a másik történetszálon a hetvenes években beszervezett egyetemista vergődésével, aki szabadulni akar a ráállított belügyes kapcsolattartójától. Az önpusztításnak ebben a sajátos infernójában zavaró tényező a főhős néhai barátja özvegyének visszás szerelme, aki nemcsak az életbe igyekszik visszarángatni, hanem múltjával is szembesíti, nem utolsósorban épp a halott barát írásainak elolvastatása révén és a közös gyermekkori élmények, traumák felidézésével. A harmadik szál az elképzelt - vagy valóban megtörtént - párkapcsolat felidézése a féktelen szenvedély és pusztulás-mitológia momentumaival, valamint a hasonlóan kilátástalan léthelyzettel kapcsolódik a regény más rétegeihez. Zalán Tiborból azért kibújik a vérbeli lírikus is, a motivikus szerkesztés biztonságával vezeti erősen provokatív, nyersen erotikus történetszálait. A tipográfiájában is a posztmodern sajátosságait felmutató művet kizárólag felnőtt olvasóknak ajánljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]