Az egyik legnagyobb hatású német író, Heinrich von Kleist Vízilények, szirének című művének indíttatása nyomán született meg Darvasi László abszurd regénye, amely egy képzeletbeli német városkában játszódik valamikor a 19. század elején, a romantika korában. Két főhőse van: Jakab, a szénégető   [>>>]

Az egyik legnagyobb hatású német író, Heinrich von Kleist Vízilények, szirének című művének indíttatása nyomán született meg Darvasi László abszurd regénye, amely egy képzeletbeli német városkában játszódik valamikor a 19. század elején, a romantika korában. Két főhőse van: Jakab, a szénégető siheder fia, a nép egyszerű gyermeke, illetve Henrik, a gróf intézője, a hatalom képviselője, aki a kisvárosban élet és halál ura. Egy őszi napon híre jár, hogy a gróf egy igazi sellőt hozat üvegkádban Magyarországról, mert ott a tavakban ilyen különös, félig állat, félig emberi lények élnek. A részleteiben realista, egészében valószerűtlenül abszurd történetben karakteres alakok sokasága vonul föl: Jeremiás Mozart, a kínzások mestere, a lelki bajokkal küszködő költő, a mészáros, a kocsmáros, a plébános, a szabó. A főszereplők mellett ezek az alakok uralják a regényt, Darvasi ugyanis időnként hanyagolja a cselekmény szálainak fonását, helyette pillanatfelvételeket, életképeket és portrékat ad; a kisváros köznapjait és figuráit eleveníti meg, az emberek napi csetlés-botlását, küszködését, jelentéktelen vagy épp groteszk cselekedeteiket, felszínes csevegésüket, érdekes gondolataikat. Mintha az író csak szemlélődne a városkában, de ennek nyomán az olvasó lassan-lassan mégis beavatottja lesz az itt folyó életnek. Ami érdekes fordulat, hogy megérkezik a sellő, a szénégető fia egyik ámulatból a másikba esik, de aztán minden megy tovább, ahogyan eddig. A polgárok próbálnak nyugalomban élni, ami nem könnyű dolog, hiszen az intéző emberei állandóan kövekkel dobálják az embereket, folytonos dresszúra alatt tartják a lakosokat. A kérdés az, miként válthatják meg a nyugalmukat a polgárok, miképp szerezhetik vissza a szabadságukat. Darvasi László életképek sorozatából álló regénye végül is egyén és hatalom viszonyáról szól. Ezeket az életképeket az író egyszer biedermeier bájjal, máskor nyers naturalizmussal rajzolja meg; hol romantikus finomkodással, hol vadromantikus szenvedéllyel szól; hol szépeleg, hol brutális nyíltsággal fogalmaz. Ilyen kettősséggel ábrázolja fiktív világát, amelynek alapkérdései nagyon is elevenek és időszerűek. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]