Tizenöt évvel azelőtt, hogy 2009-ben megkapta volna a Nobel-díjat, írta Herta Müller Magyarországon most először kibocsátott regényét. Műve (ahogy saját ifjúsága is) a közelmúlt diktatórikus Romániájának díszletei között játszódik – egy olyan országban, ahol több volt a besúgó, mint az, aki nem.   [>>>]

Tizenöt évvel azelőtt, hogy 2009-ben megkapta volna a Nobel-díjat, írta Herta Müller Magyarországon most először kibocsátott regényét. Műve (ahogy saját ifjúsága is) a közelmúlt diktatórikus Romániájának díszletei között játszódik – egy olyan országban, ahol több volt a besúgó, mint az, aki nem. Szereplőit szintén saját gyökerei ihlették: valamennyien a romániai német ajkú kisebbség tagjai, bánáti svábok. Főhőse és egyben a történet mesélője egy fiatal lány, Adina, aki egy nap holtan találja szobatársnőjét, Lolát az egyetemi kollégiumban. Először a jelek arra utalnak, hogy végzett magával, de amikor Adina beleolvas az áldozat naplójába, bűntettre kezd gyanakodni. Ugyanerre a véleményre jutnak Lola barátai, Edgar, Georg és Kurt is, akihez hamarosan a lány is közel kerül. A fiúk lassan bízni kezdenek Adinában, és egy idő után beavatják lázadó eszmecseréikbe, ellátják betiltott irodalommal. Csakhogy kvartettjükre felfigyel a román titkosszolgálat is, akik lassan, de biztosan pokollá teszik nemcsak az ő életüket, de családtagjaikét is. A fiatalok elhatározzák: disszidálnak Németországba [<<<]