Az Elena Ferrante álnéven író szerző, már számos könyvével, többek között a „Nápolyi regényekkel is hangos sikert ért el. Az azonban ezidáig még nem derült ki, hogy valójában ki rejtőzik az álnév mögött, erre többnyire regényeiben találhat rejtett utalást az olvasó, aki ebben a történetben is   [>>>]

Az Elena Ferrante álnéven író szerző, már számos könyvével, többek között a „Nápolyi regényekkel is hangos sikert ért el. Az azonban ezidáig még nem derült ki, hogy valójában ki rejtőzik az álnév mögött, erre többnyire regényeiben találhat rejtett utalást az olvasó, aki ebben a történetben is érzékelhetően az író fiatal éveinek „lenyomatát vélheti felfedezni. Rendkívül „mellbevágó felütéssel indul a regény: „Két évvel az előtt, hogy apám elköltözött volna hazulról, azt mondta anyámnak, hogy iszonyú csúnya vagyok. A történetet narráló kamasz lányt, Giovanna-át, aki a regény kezdetén még csak tizenkét éves és egyébként is folyamatosan harcban áll, alakuló nőies testével nagyon elkeseríti ez a kijelentés. Az édesapja minősítő szavai a szívéig hatolnak, bár amikor ez a mondat megsebzi a lelkét, még fogalma sincs arról, ki az a nagynéni, Vittoria, akihez apja hasonlította, mert sohasem beszéltek róla a családban és nem is látta még fotón sem az említett rokont. Giovanna nagyon szeretné megismerni családja történetét, de minél inkább előrehalad a családtagok megismerése során, annál inkább rá kell döbbennie, hogy az általa szeretett és tisztelt felmenői hazugságokkal leplezték el önmaguk és előtte is az igazságot. Giovanna a szerző által nem meghatározott távlatból tekint vissza a múlt eseményeire, és a „monológból mindössze annyi derül ki, hogy a lány 1979-ben született és a kilencvenes években kezdődő történet cselekménye ekként, négy évet ölel fel. Miután a kamasz lány rádöbben, hogy a szülei hazudnak neki, feljogosítva érzi magát, hogy ő is elleplezze az igazságot. Giovanna felkeresi Vittoriát, a nagynéni színes, izgalmas személyisége vonzza őt, és ekkor hazugságok garmadát találja ki, hogy Vittoria és a saját családja között „egyensúlyozzon. A hazudozást ekkor már „művészi fokra fejleszti, mert csak így tud „átjárni az apja által biztosított otthona és a nagynéni által kínált vidám világ között. Amikor apja egy másik nőért elhagyja a családját Giovanna összeomlik, és belső világának egyre növekvő békétlenségét a környezetén vezeti le. Bár viszolyog a felnőttek hazugságaitól, eközben ő maga is folyamatosan hazudik és eleped egy cseppnyi szeretetért, de zabolázhatatlan természetével inkább taszítja, mintsem vonzza kortársait. Giovanna nem született hazudozó, sokszor fizikai fájdalommal jár a számára az igazság elleplezése, mégis ezt az egyetlen módját találja annak, hogy „konfabulálva elviselje az unalmas hétköznapokat. Így aztán a szüleiről szóló hazugságokkal ámítja Vittoriát, míg a szüleit is képes bármiféle áligazsággal megvezetni. A regény végére azonban Giovanna belefárad a „szómágia keltette hazugságok szövevényes mondatainak megformálásába, és felismeri, hogy bár csalódások sokaságán keresztül vezet az út az igazságig, a felnőttek gyarlóságainak a megértése, elfogadása szükséges ahhoz, hogy a felnőttek világának tagja legyen Giovanna személyiség és lélekfejlődésének „manifesztuma a regény, amelyet ismét művészi fokon tett kiemelkedően élvezhetővé az író. Széles körű ajánlásra érdemes, értékes regény. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]