Robert Walser életműsorozatának legújabb kötete két ciklusba (Nem, egészen más; Havazás) rendezetten tartalmazza az író jelentős kisprózai munkáit. A két mű az 1910-es években jelent meg (az első, eredeti címén: Geschichten, 1914-ben; a második, Kleine Prosa címen, 1917-ben). A német nyelvű svájci   [>>>]

Robert Walser életműsorozatának legújabb kötete két ciklusba (Nem, egészen más; Havazás) rendezetten tartalmazza az író jelentős kisprózai munkáit. A két mű az 1910-es években jelent meg (az első, eredeti címén: Geschichten, 1914-ben; a második, Kleine Prosa címen, 1917-ben). A német nyelvű svájci irodalom egyik legkülönösebb, egyben legjelentősebb alkotója volt Robert Walser, aki írásművészete kapcsán egyetlen divatos stílusirányzatba sem sorolható be. Számos regénye, versei és prózai művei jelentek már meg magyar fordításban, és ezek közül néhány talán „formátlannak, befejezetlennek tűnhet. A szerző narrációja gyakorta egy valós tényből indítja a történetet, majd az „alapra építve gazdag képzettársítások „folyományaként vezeti olvasóit úgy, hogy ábrázolásmódjában elegyíti az egyszerűséget és zaklatottságot. Tárgyi világának kivetülését kétségek, szorongás és félelem jellemzik, emellett a kívülállás, az idegenség érzetének „lenyomata is tetten érhető az írásokban. A kötetbe foglalt tárcák mindegyike felmutatja ezeket a jellemző jegyeket. Walser csak látszólag egyszerű történeteinek hátterében mindig fölsejlik a félelem, a szorongás, amelyet az írások keletkezésének idején megsokszorozott az I. világháború talaján életre kelt, mindent átszövő bizonytalanság és vélheten a későbbi években bekövetkező lelki összeomlása és hallucinációi is megformálódtak már ezekben az írásokban. Mindez „manifesztálódik többek között a Színháztűz, a Simon, A színésznő és A sempachi ütközet című tárcákban, amelyekben az író tárcanovella-művészetének jellegzetes alakjai körvonalazódnak. Többnyire a társadalom peremvidékére kitaszítottak a szereplői ezeknek a történeteknek és Walser finom lélekábrázolása indukálja az olvasóban az általa életre keltett alakok iránti szánalmat ébresztő, együttérzést kiváltó érzést. Önéletrajzi elemeket is vegyítő tárcáit mély empátia, az elesettek sorsa iránt részvét, együttérzés hatja át (Knuchel kisasszony; Az egyetemi hallgató; Basta; A világ vége stb.). Robert Walser munkái a halála után váltak Európa-szerte ismertté, az ezredforduló óta magyarul is olvasható néhány könyve, amelyek fordításai Báthori Csabának köszönhetők. Nagyobb világirodalmi gyűjteményekben helyezhető el a mostani kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]