Zalán Tibor negyedszázada íródó monumentális szövegfolyama a Kádár-korszak apatikus légkörét idézi meg, a 70-es és a 80-as évek szürke laposságát, az értelmiségi lét zsákutcás mivoltát, amelyben egy fiatal enetellektüel kocsmáról kocsmába, nőtől nőhöz vonszolja magát, miközben ő maga is tudja: ez   [>>>]

Zalán Tibor negyedszázada íródó monumentális szövegfolyama a Kádár-korszak apatikus légkörét idézi meg, a 70-es és a 80-as évek szürke laposságát, az értelmiségi lét zsákutcás mivoltát, amelyben egy fiatal enetellektüel kocsmáról kocsmába, nőtől nőhöz vonszolja magát, miközben ő maga is tudja: ez nem élet, csak vegetálás. Keserűen állapítja meg: a maga fajta emberek nem képesek arra, hogy csináljanak valamit, mindössze „a csinálás imitációjáig jutnak el. Tehát nem hárítja el magától a felelősséget, hiszen beismeri, ez a vegetálás nem pusztán kortünet, vannak „félreteremtett alakok, akiknek az egész élete látszat-lét. A Papírváros regényfolyam első részében (1998) már föltűnt az opus magnum szinte összes motívuma, amit az író a további kötetekben bontott ki, illetve bont ki részletezőbben. A regényfolyam valami sajátos átmenet a korrajz, a pikareszk, a lélektani regény és a kísérleti próza között, amiben egyaránt jelen van a külvilág hiperrealista rajza és a csapongó lélekműködés szoros követése. Irálya, beszédmódja is átmeneti: átmenet a szerzői narráció és a főhős monológja között, miközben valójában a tudat működését képezi le. A mű egyetlen hatalmas, szinte tagolatlan szövegfolyam, sokszor mégis a töredezettség érzetét kelti. Ennek oka, hogy a főhős is szakadozó filmként látja az életét, a maga korát és környezetét. Stiláris szempontból végtelenül sokféle a szöveg: a precíz realista ábrázolástól a nyers szlengig terjed a skála. Zalán Tibor kulturális tartalmakat, irodalmi, filmes, bölcseleti tények sokaságát villantja föl, miközben hőse tűnődik, méláz, elréved, képzeleg. Az író a szinte említésre se méltó nüanszoktól, az apró megfigyelésektől jut el az elvonatkoztatásokig, az alkoholmámoros látomásoktól a precíz megfigyelésekig; az értelmiség lét jelenségeinek érzékeny megjelenítéséig. Arra mutat példát, miképp lehet rögzíteni a gondolkodást, a képzettársítást, a fantáziálást, az emlékezést, a tudatműködés különböző formáit. Mindez afféle neoavantgárd lendülettel dinamizált kollázstechnika formájában jelenik meg az olvasó előtt. Zalán Tibor regény-, illetve szövegfolyamának negyedik része – előzményeivel együtt – a kortárs kísérleti próza többjelentésű alkotása. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]