A norvég szerző debütáló könyve a Riksmal Szövetség gyermekkönyvdíját kapta meg 2018-ban. A szerző arra volt kíváncsi, és ezt igyekszik bemutatni A szívem egy bezárt bódéban is, hogy a kamaszoknak milyen érzés megküzdeniük a sok-sok változással, hogy mi a legcsodálatosabb és a legfélelmetesebb a   [>>>]

A norvég szerző debütáló könyve a Riksmal Szövetség gyermekkönyvdíját kapta meg 2018-ban. A szerző arra volt kíváncsi, és ezt igyekszik bemutatni A szívem egy bezárt bódéban is, hogy a kamaszoknak milyen érzés megküzdeniük a sok-sok változással, hogy mi a legcsodálatosabb és a legfélelmetesebb a gyermek- és a felnőttkor határán, és hogy miért idegesítők annyira ebben az életkori szakaszban a felnőttek. Linn Skåber ennek érdekében számos olyan fiatallal találkozott és beszélgetett, akik ennek a fontos időszaknak a kellős közepén járnak. Az általuk elmesélt történetek, szerteágazó tapasztalatok jelentik a kötet alapját: a kamaszok mondataira épülnek a monológok, néhány esetben több interjúalany történetének ötvözésével. Ott van egy srác, akinek az anyja minden lehetséges veszélytől retteg, a fia számára ismeretlen barátaitól a drogokig; egy lány, aki hisz az egy Istenben, a mindenható atyában, a mennynek, a földnek és az új edzőcipőjének a Teremtőjében; egy fiú, aki úgy érzi, képtelen felnőni, mint Pán Péter; a lány, aki úgy érzi, a szíve egy bezárt bódé egy tengerparti, elhagyatott kempingben, télen; egy fiú, aki a szünidő vége után nem ismer rá a lány osztálytársaira, mert olyan sokat változtak; a lány, aki a barátnőjével közösen nézi a fiúkat, de valójában Miába szerelmes; a fiú, aki ki nem állhatja anyja új pasijának az illatát, és szeretné, ha nem „taposnának bele az életébe; egy lány, aki nem akar elmenni a szüleivel hétvégén a nyaralóba, hanem inkább a barátnőivel akar lógni; a „kamaszszületésben lévő fiú, akinek őrülten hosszú lábai lettek, s menetrendszerűen a szombati buli előtt jönnek ki a pattanásai; egy másik fiú, aki nem képes feldolgozni azt, hogy „a betegség vitte el az anyját; vagy éppen az a kamaszsrác, aki a komfirmációjára olyan „apróságokat szeretne, minthogy a nagybácsija ne nevesse ki anyját azért, mert szelektíven gyűjti a szemetet, hogy ne mondja rá azt, hogy biztos egy „kis buzi, vagy hogy ne gyűlölje a román vendégmunkásokat. Az akár színpadra is alkalmazható kamaszmonológokat Lisa Aisato grafikusművész, a Dagbladet Magazin állandó munkatársának szuggesztív rajzai kísérik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]