A legsikeresebb norvég felfedezőként emlegetik Roald Amundsen sarkkutatót. Ő volt az, aki 1903 és 1906 között először hajózott át az Északnyugati-átjárón, 1910-12-es expedíciójával pedig elsőként érte el a Dél-sarkot. Az eredeti terve az volt, hogy példaképe, Nansen hajója, a frissen felújított   [>>>]

A legsikeresebb norvég felfedezőként emlegetik Roald Amundsen sarkkutatót. Ő volt az, aki 1903 és 1906 között először hajózott át az Északnyugati-átjárón, 1910-12-es expedíciójával pedig elsőként érte el a Dél-sarkot. Az eredeti terve az volt, hogy példaképe, Nansen hajója, a frissen felújított Fram fedélzetén az Északi-sarkra menjen, ám mivel megelőzték őt az angolok (Peary és Cook), úgy döntött, hogy délre veszi az irányt.*** Az útvonal-változást igyekezett titokban tartani: egyrészt, mert Nansen egy északi-sarki expedícióra adta oda neki a Framot, másrészt, hogy a szintén a Déli-sarkra tartó brit vetélytársa, Scott nem szerezzen tudomást az útjáról. 1911 januárjában érték el a selfjeget, az ún. Bálna-öbölben, ahol kialakították a bázisukat: Framheimet. A helyszín jó választásnak bizonyult, ugyanis hatvan mérfölddel voltak közelebb a sarkhoz, mint Scott emberei. A telet követő első kísérlet sikertelen volt (az expedíció két tagja majdnem meg is halt), ám az újabb próbálkozás már meghozta a gyümölcsét. Társaival (Olav Bjaaland, Helmer Hanssen, Sverre Hassel és Oscar Wisting) együtt, másfél hónapnyi, viszonylag eseménytelen szánút után, pontosan 1911. december 14-én érték el a Déli-sarkot (35 nappal Scott előtt). Aztán visszaindultak Framheimbe, majd hajójuk fedélzetén Európa felé vették az irányt. Mivel hírközlő eszközt nem vittek magukkal, a világ csak 1912. márciusában értesült a történtekről. Ennek az expedíciónak a történetét mutatja be elsődlegesen Espen Ytreberg dokumentumregénye. A szerző, aki médiakutatóként sokat foglalkozott az Amundsen utazásaihoz kapcsolódó médiatevékenyégek kutatásával, az egykori cikkeken túl Amundsen és a többiek fennmaradt naplóit, visszaemlékezéseit, az Amundsen fivérek egymással és Nansennel folytatott levelezését, valamint a norvég archívumokban található fényképeket és filmfelvételeket is felhasználta művéhez. Elsősorban azonban az érdekelte, hogy vajon az út során mi játszódhatott le a felfedező lelkében, mit érzett akkor, amikor ráébredt, mennyi mindent fel kell áldoznia a cél érdekében, és miként tudta megőrizni nyugalmát az út során. A szerző azzal a gyermekkori momentummal indítja regényét, amikor a felfedezésekért rajongó Amundsen részt vett a Grönlandot megjárt Nansen üdvözlésén, majd váltakozó idősíkokon mutatja be az déli-sarki utazás történetét (rámutatva annak feszültségeire is), valamint hazatértét és norvégiai fogadtatását. A néhány fotóval is illusztrált kötetet forrás- és irodalomjegyzék zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]