Első ránézésre, főleg a belív színes fotóanyaga alapján gondolhatnánk, megint egy újabb Balaton-rajongó könyvvel van dolgunk. Persze a furcsa, kérdőjeles cím és alcím (Pszichológiai elemzés a Balatonról) azért ad némi okot a gyanakvásra. Lányi Gusztáv pszichológus-szociológus gondolatkísérletéről   [>>>]

Első ránézésre, főleg a belív színes fotóanyaga alapján gondolhatnánk, megint egy újabb Balaton-rajongó könyvvel van dolgunk. Persze a furcsa, kérdőjeles cím és alcím (Pszichológiai elemzés a Balatonról) azért ad némi okot a gyanakvásra. Lányi Gusztáv pszichológus-szociológus gondolatkísérletéről van szó, amelyben keresi természeti környezetünk – egyszersmind az emberi szellem és a személyiség – gyógyulásához vezető utat, amihez a Balatont – nemzeti kincsünket és büszkeségünket – a „fenntartható fejlődés magyarországi paradigmatikus példájának tekinti, egy modellnek, amely alkalmas arra, hogy a közelmúltban és jelenben folyó regionális „átalakításán keresztül ki- (és meg-)mutathatók legyenek társadalmi anomáliáink. Elemzésének axiómája: a „fenntartható fejlődés – fenntarthatatlan! – írja magyarázatképpen az előszóban. „Egy széles körben elterjedt megállapítás szerint a fejlődés akkor fenntartható, ha a ma élők úgy elégítik ki szükségleteiket, hogy ezzel nem akadályozzák az utánuk jövőket abban, hogy ugyanezt majd ők is megtehessék. Ez a meghatározás az ökológiailag tudatos gondolkodás számára, sajnos, alig értelmezhető. A fenntarthatóság fogalmának ugyanis az úgynevezett szükségletekhez nincs közvetlen köze. Nem is lehet, hiszen a két fogalom két különböző tudásterületről származik. A fenntartható fejlődés fogalma, amennyiben egy élő rendszer (természeti vagy társadalmi) jellemzésére akarjuk használni, tautologikus, és ezért felesleges. A szerző – mint már annyiszor eddigi műveiben – Karácsony Sándor társaslélektani neveléstudományához fordul segítségért. Egészséges módon ostorozza a huszadik-huszonegyedik század fogyasztói szemléletéből fakadó rombolásokat, amit egyenesen „Balaton-hadműveletnek nevez, benne a turistákat „csordának, a döntéshozókat pedig a „hatalom akarása/átadása identitás politikai képviselőinek. Egyebek mellett sorba szedi tengertavunk csonkításainak szegmenseit is: 1818–37, a Sió csatornaszerű kibővítése és a Kis-Balaton levágása; 1863 után a siófoki zsilip és a déli vasút megépítése, melynek következménye volt a Nagyberek lemetszése; a nádasok megritkítása; a fürdőzők napolajszennyezése; idegen halak betelepítése, veszélyeztetve a garda-, süllő-, keszeg- és pontyállományt. Lányi Gusztáv kritikusan foglalkozik a Balaton-kultusz nem egy ellentmondásos jelenségével, fanyar nyelvezetében a rengeteg (kiemeléssel, zárójelezéssel művelt) szójáték kicsit nehezíti az olvasást, megértést. A tekintélyes, mintegy tizenöt oldalas irodalomjegyzékkel kiegészített mű elgondolkodásra mindenképpen ajánlható azoknak, akik kíváncsiak a Balaton és társadalmunk lehetséges jövőjére. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]