Lassan harminc éve annak, hogy 1989-ben megjelent első alkalommal Radnóti Miklós Naplója, s így teljessé válhatott a Radnóti-életmű; most ez az anyag jelenik meg ismét, a szerkesztő, Ferencz Győző által bővített, frissített, aktualizált jegyzetekkel, mutatóval ellátva. A Napló nem csak   [>>>]

Lassan harminc éve annak, hogy 1989-ben megjelent első alkalommal Radnóti Miklós Naplója, s így teljessé válhatott a Radnóti-életmű; most ez az anyag jelenik meg ismét, a szerkesztő, Ferencz Győző által bővített, frissített, aktualizált jegyzetekkel, mutatóval ellátva. A Napló nem csak "adminisztratíve" kiemelkedő darabja az oeuvre-nek; elsősorban nem is azért, mert Radnóti feljegyzései nyomán kikerekedik, s tragikumának teljes mélységével áll előttünk az életrajz, de azért is, mert a sorok a szerző szellemi arculatának - ezen túlmenően pedig világszemléletének és emberi magatartásának - hiteles portréját hozzák a múlt kétségeivel ma is hevesen viaskodó utókor számára. Első naplójegyzetei 1934 júliusából származnak, hogy igazán rendszeressé a világháború megsejtett borzalmainak eljöttekor, valamint a költő egyéni tragédiájának bekövetkezte előtt váljanak. Kezdetben többnyire költői és műfordítói műhelytitkokról, a párizsi utazás csodáiról, a francia szellem és kultúra utolérhetetlen teljesítményének olykor emelkedetten ünnepélyes méltatásáról szólnak a feljegyzések, ám az európai történések egyre komorabbra sötétítik a léthatárt és a kedélyét, aminek következtében a naplóban a személyiség, az egyéni sorskérdések kerülnek előtérbe. 1939. szeptember 1-én Hitler hangját hallja a rádióban, majd bejegyzi a naplóba: "Megfeküdte gyomromat a világ." Majd néhány nappal később, mintegy a félmúltba visszatekintve megjegyzi: "Európainak lenni: lélekállapot?" Igazi énjét azonban ekkor sem tagadja meg, hosszan elidőz egy-egy rím felett, ügyel arra, hogy a verslábak hibátlanul csendüljenek. Közben félelmei egyre erősödnek, s 1941. április 10-én így ír: "Ha valóban van még elvégezni való munkám itt, nem pusztulhatok el. S ha elpusztulok, akkor nem volt már értelme annak, hogy éljek." Közben sorskérdései úgy térnek meg hozzá, mint vergiliuszi időkben alkonyatkor a pásztorok, csendes szomorúsággal, halvány bizakodással. Majd a szomorúság megtelik néma, panasztalan fájdalommal. Helyzete egyre reménytelenebb, hangja egyre fájdalmasabb; 1942 májusában másodszor behívják munkaszolgálatra. Titkon őrzött füzetébe lopva rója a sorokat, mintha érezné, mekkora súlya van minden leírt szónak. Feljegyzései mellett ekkor születnek költészetének remekművei, közöttük az eklogák talán legszebbjeivel. Sokan és sokszor leírták már, hogy a napló tragikus idők titkon ejtett vallomásainak a műfaja. Ilyen minőségükben Radnóti feljegyzései századunk magyar történelmének emberi kényszerűségekben is megmutatkozó, tragikus korszakáról hoznak hírt. Ahogy fokozatosan elborul az ég az európai kultúra felett, úgy nőtt az üldözöttek alakja az elhitványult világ fölé. Radnóti Miklós emberi méltóságának megingathatatlanságában európaisága aratott diadalt. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]