Márai Sándor az első világháborút követően, 1919-től 1923-ig tartózkodott Németországban. Tanulmányokat folytatva, művészi útját keresve, emigrációban, német származása és a német kultúrában való otthonossága, Goethe iránti rajongása ellenére idegenként, külső szemlélőként figyelte Németországot.   [>>>]

Márai Sándor az első világháborút követően, 1919-től 1923-ig tartózkodott Németországban. Tanulmányokat folytatva, művészi útját keresve, emigrációban, német származása és a német kultúrában való otthonossága, Goethe iránti rajongása ellenére idegenként, külső szemlélőként figyelte Németországot. Kritikusan ítélte meg a Weimari Köztársaság tébolyult mindennapjait, a züllött tivornyákba merülő diákok, művészek, polgárok mellett a radikális politikai aktivistákat.*** Ezek a benyomásai az ekkor kiérlelődő karcolataiban és későbbi regényeiben, például a harmincas-negyvenes években keletkezett, halála előtt újra letisztázott Garrenek műve-ciklusban vertek visszhangot. Németországban találtak ismét egymásra Lolával, de nászútra Bécsbe mentek, ezúttal a német kultúra egy másfajta, a maga számára ismerősebb közegét választotta az író. A mostani válogatás az életművet évtizedek óta gondozó Mészáros Tibor szerkesztésében az író németországi és bécsi témájú, a húszas-harmincas éveket idéző írásaiból készült. A szövegekből kirajzolódik ennek az időszaknak az az íve, ami Máraiban kialakult, de talán ennél is érdekesebbek a képek, amelyeken tizenkilences vöröskatonák, neves kortársak - Franz Kafka, Walter Rathenau, Liutpold bajor király, Sigmund Freud, Stefan Zweig, Josephine Baker - és régi hírességek - Hölderlin, Barberina vagy Mozart -, egy-egy utcarészlet, Goethe és Thomas Mann dolgozószobája és sok hasonló érdekesség látható fekete-fehér archív fotókról. Márai-rajongóknak, bibliofileknek, a térben, időben kalandozni szerető művelt olvasóknak ajánlható, ízléses, szép kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]