Umberto Eco az évenként Milánóban megrendezett, rendre tematikus programokat kínáló Milanesiana-fesztiválokon fölolvasott egy-egy vetített képekkel kísért előadást; ez az impozáns kötet a 2001 és 2015 között elhangzott 12 beszédének szövegét és képanyagát tartalmazza. Az első, bevezetésként   [>>>]

Umberto Eco az évenként Milánóban megrendezett, rendre tematikus programokat kínáló Milanesiana-fesztiválokon fölolvasott egy-egy vetített képekkel kísért előadást; ez az impozáns kötet a 2001 és 2015 között elhangzott 12 beszédének szövegét és képanyagát tartalmazza. Az első, bevezetésként olvasható, a kötetnek címet adó esszében az író az emberi nemzedékek egymásra következésének filozófiai, kulturális, irodalmi viszonyait elemzi az ókortól a modernitás koráig. Alaptétele, hogy a régiek óriások voltak a mai emberhez képest, ám a mai ember az óriások vállára fölkapaszkodva, törpesége ellenére is messzebb lát, mint távoli elődei. Eco izgalmas kérdése: milyen jövő vár az emberiségre, ha a törpék a törpék vállára kapaszkodnak föl? És mi lesz a törpékkel, ha egyszer eddig ismeretlen óriások jelennek meg előttük, és eltakarják a kilátást? E töprengésre késztető nagy esszében is elegyednek a fajsúlyos filozófiai gondolatok, a mesei elemek, a humoros-szarkasztikus megjegyzések, miközben egymásra torlódnak a nyelvészeti, történelmi, irodalomelméleti és kultúrhistóriai megállapítások, bizonyságául annak, hogy az író valódi reneszánsz szellem volt (Óriások vállán). Eco - a fesztiválok tematikai meghatározottságának megfelelően - képekkel szemléltetett előadást tartott A szépségről és A rútságról, bemutatva különböző korok szépségeszményeit és rútságról vallott fölfogását. Nézőpontja e kérdésekben is roppant sajátságos, mert azt állítja, ha egy marslakó ma leszállna a földre, a tévéből vagy a képes magazinokból pontos képet alkotna a mai kor szépségideáljáról. Viszont a mai ember, ha visszatekint a régi korok szépségeszményére, annyira lesz hiteles a kialakult képe, mintha Picasso festményei alapján képzelné el az emberi testet. Eco foglalkozik az abszolút és a relatív fogalmával (Abszolút és Relatív), a paradoxonnal (Paradoxonok és aforizmák), a művészi tökéletlenség problémájával (A művészi tökéletlenség néhány formájáról). Utolsó képes előadásában a szentség fogalmát elemzi (Szentségképzetek), példák sokaságán szemléltetve az isteni szeretet földi megmutatkozásait. A hatalmas filozófiai, művészet- és kultúrtörténeti, irodalomtudományi ismeretanyagot görgető, színes képekkel illusztrált előadások kötete az Eco-oeuvre szerves része, ilyenként minden világirodalmi gyűjteményben helye van. [<<<]