Robin Wallace egyedülálló módon, árnyaltan, lírai „hangfekvésben mutatja be a halhatatlan zeneóriás, Beethoven siketségét. Mindenki számára ismert a tény, hogy a zeneszerző hallása elvesztése után még több, mint egy évtizeden át komponált és zenélt, bár ekkor már csakis a lélek belső hangjait   [>>>]

Robin Wallace egyedülálló módon, árnyaltan, lírai „hangfekvésben mutatja be a halhatatlan zeneóriás, Beethoven siketségét. Mindenki számára ismert a tény, hogy a zeneszerző hallása elvesztése után még több, mint egy évtizeden át komponált és zenélt, bár ekkor már csakis a lélek belső hangjait hallhatta. Az író zenetudósként Beethoven éltművének szentelte munkásságát és személyes családi érintettsége okán, egészen közelről tapasztalhatta meg, mit jelent megsüketülni és többé nem hallani a világ zaját. Wallace felesége, Barbara sugárterápián esett át, mert agydaganatot fedeztek fel az orvosok a koponyájában. A kezelés után nem sokkal azt vette észre, hogy a hallása egyre gyorsabban kezd romlani, és bár úgynevezett cochleáris implantátumot használt, ám ezzel a belső fülbe épített elektródával sem élhetett már úgy, mint azt korábban tette. Az író párhuzamosan „futtatja a hallásvesztés okán két hasonló élettörténetet, Beethoven-ét és feleségéét, Barbaráét. Ekként a zenszerző alkotó életének krónikája fonódik egybe a szerző hitvesének tapasztalataival. Olyan szempontokat sorakoztat fel az író, amelyek egészen új fénytörésben láttatják mindkét „szereplő siketségét. Beethoven számára miután megsüketült a zeneszerzés vizuális és fizikai folyamatot jelentett, a hangszerek mozgásából és rezgésből fakadó „áramlás vezette a kezét, amikor lejegyezte a kottafejeket. Elképzelhető, hogy a siketség lelassította a komponálás folyamatát, de ennek eredményeképp lelkének legbensőbb, elrejtett titkai tárulhattak fel hallgatósága előtt. Miként Beethoven úgy Barbara is nagy feladatot hajtott végre, amikor nem „perelt a sorssal siketsége miatt, hanem alkalmazkodott hallásának elvesztéséhez és ez alapjaiban változtatta meg a zenéhez való kapcsolódását, ezzel párhuzamosan Beethoven a muzsika egészen új szempontjait fedezte fel és alkalmazta a zeneszerzésben. Az író Barbara és Beethoven életének krónikáján keresztül arra vetít fényt, miként járulhat hozzá a fogyatékosság az élet teljességének megéléséhez. Érdekes és értékes, nagyon szépen megírt regény, amelyet nemcsak a zeneszertő olvasóknak érdemes ajánlani, mert „a zene elvesztésének és újra megtalálásnak tanulsága sokkal mélyebbre mutat. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]