A pusztai farkas 1927-ben jelent meg először, de nemzetközi sikerét az író halála után, a beat-nemzedék körében érte el. Nem véletlenül: a depresszióból, az elidegenedésből a magasabb rendű szellemi én felé való kitörést kereső, zaklatott lelkű hősében egy krízis modelljét alkotja meg az író,   [>>>]

A pusztai farkas 1927-ben jelent meg először, de nemzetközi sikerét az író halála után, a beat-nemzedék körében érte el. Nem véletlenül: a depresszióból, az elidegenedésből a magasabb rendű szellemi én felé való kitörést kereső, zaklatott lelkű hősében egy krízis modelljét alkotja meg az író, célratörőn, az intellektuális elemzés programjával. A keleti filozófiák hatását kamatoztató, egyúttal az első világháborút követő lelki-szellemi válságot is analizáló regényében a személyiség sötét és világos oldala - a naturális és a felettes én, az életet átható Jin-Jang elv kettőssége - gyürkőzik egymással. A regényhős, Harry Haller válságba jutott, korosodó értelmiségi - kisiklott a sorsa. Rejtőzködő, különc, magányos életre rendezkedik be egy német kisvárosban bérelt lakásban, a klasszikus zene és irodalom, meg a rendszeres italozás körébe záródva. Totális életkudarca miatt már-már a végleges önpusztításra szánja rá magát, amikor egy éjjeli mulatóban Herminával akad össze. A lány kurtizán ugyan, de vitális és fogékony lény, s kiderül: ő is a tudatos önsorsrontók közé tartozik. Iker lélekként találnak egymásra, s a férfi aláveti magát a lány "vitális terápiájának", aki megtanítja táncolni, szeretőt kerít az ágyába. Harry alámerül vele a dzsessz, a bálok világába, és erotikus élményei időlegesen megszabadítják negatív önképétől, vagyis attól, hogy "pusztai farkasnak" tekintse magát. Skizoiddá rögzült én-szemléletének kettőssége azonban csak akkor törik meg, amikor a benne rejtőzködő életerők sokarcúságára egy rejtélyes, őrült színházban - a démonikus teátrum felkínálta szerepeket végigjátszva - ráismer. A látomásos szcénák nemcsak a gyilkost, az agresszort vetítik ki belőle, de kézen fogják, és a harmónia felé vezérlik. A fiatal Hesse merészen intellektuális regényét feszítő problematika ma is eleven, noha elsősorban értelmiségi olvasóknak szól a mű drámai, személyiségbölcseleti alapkérdése: helyes-e az önelemzés dualizmusa, énünk leegyszerűsítése "farkasra és emberre", vagyis ösztönre és szellemre? Hesse fejlődésregénye ehelyett a modern ember bölcsebb, összetettebb életfelfogását keresi. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]