Viktor Pelevin a kortárs világirodalom minden bizonnyal egyik legkülönösebb figurája, aki nemcsak a szó szoros értelmében rejtőzködik a nyilvánosság elől, de írásaiban is háttérbe húzódik, miközben többszörös görbe tükröt tart olvasói elé. Újabb kötetében két kisregény és egy elbeszélés olvasható,   [>>>]

Viktor Pelevin a kortárs világirodalom minden bizonnyal egyik legkülönösebb figurája, aki nemcsak a szó szoros értelmében rejtőzködik a nyilvánosság elől, de írásaiban is háttérbe húzódik, miközben többszörös görbe tükröt tart olvasói elé. Újabb kötetében két kisregény és egy elbeszélés olvasható, amelyek egyszerre szólaltatják meg a sehová sem tartó orosz társadalom hangját és reflektálnak a globális hangzavar identitásválságára, miközben az emberi lélek ősi titkait, legrejtettebb félelmeit, vágyait, gyerekes képzelgéseit, állatias ösztöneit is pellengérre állítja.*** Az Iakinf főhőse egy középkategóriás tévésztár, akinek a riportjait követve egy misztikus gyilkosra lelünk, aki az antik kárthágói emberáldozatok Baál-kultuszát felelevenítve akar eljutni a halhatatlansághoz. A címadó Gyengéd Érintések Művészete igazi pelevini stílusbravúr, többszörös csavar, posztmodern kritikája a posztmodern irodalomnak és a posztmodern hatalomgyakorlásnak. A fergeteges Dan Brown-paródiának is felfogható történet egy különös könyv, K. P. Golgofszkij regényének keletkezése, a benne elbeszélt különös szabadkőműves összeesküvés-elmélet és a Golgovszkij körül felbukkanó kimérák utáni nyomozás története, melynek végén kiderül, hogy az egész világ mai zűrzavara, benne a "politikailag korrekt" Amerika a maga abszurditásig hajszolt toleranciaterrorjával az orosz titkosszolgálat nagyszabású akciójának áldozata. Szintén a sajátos orosz valóságélmény parabolája A sztolipin című utolsó írás, amely egy börtönvonat utasairól szól, akiket gorkiji naturalizmussal ábrázol az író, ám végül kiderül, hogy a vagon egy milliomos jachtján himbálózik a tenger közepén, mert a jacht tulajdonosa, aki néha a rabok közt tölt egy kis időt, le akar merülni a mélybe. És akkor egyszer felmerül a kérdés a jacht egyik utasában: "Hát hogy a jachton vagyunk-e, és néha lemegyünk a sztolipinba? Vagy valójában a sztolipinban utazunk, és néha kimászunk a fedélzetre?" Pelevin nem csupán a posztszovjet világot karikírozza, de a kritika kritikusának hangja mögött erősen megkérdőjelezi a liberális nyugati világ agresszív egyenlősítő mozgalmait is, és fanyar humora, iróniája, provokatív szókimondása mögött valahol a józan ész nevében szólal meg. A kortárs világirodalom kedvelőinek érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]