Tavaly töltötte be századik születésnapját az erdélyi születű amerikai jogász, Benjamin Berell Ferencz. Egy cipész fiaként Nagysomkúton látta meg a napvilágot, 1920. március 11-én, ám családja nemsokkal a trianoni döntést követően emigrált az Egyesült Államokba (Ben ekkor még egyéves sem volt). New   [>>>]

Tavaly töltötte be századik születésnapját az erdélyi születű amerikai jogász, Benjamin Berell Ferencz. Egy cipész fiaként Nagysomkúton látta meg a napvilágot, 1920. március 11-én, ám családja nemsokkal a trianoni döntést követően emigrált az Egyesült Államokba (Ben ekkor még egyéves sem volt). New York Hells Kitchen néven emlegetett negyedében telepedtek le, ahol apja egy bérház házmestere lett. Szülei később elváltak, majd mindketten újra is házasodtak, ő pedig társadalomtudományokat tanult New Yorkban, majd jogot a Harvardon. Utóbbi egyetemen 1943-ban végzett, és Sheldon Glueck kriminológus, a háborús bűncselekmények specialistájának asszisztense lett. Ezt azonban megszakította a katonáskodás: őt is behívták ugyanis a hadseregbe, és osztagával együtt Európába vezényelték. A normandiai partraszállás után egy hónappal érkezett meg az Omaha Beachre, és részt vettek a Wehrmacht erőinek visszaszorításában, majd áthelyezték a hadsereg jogi osztályára. Hamarosan az újonnan létrehozott háborús bűnügyi osztály nyomozója lett, s a lelőtt pilóták ügyei után főleg a koncentrációs táborokra specializálódott. Az elsők között vizsgálódott a felszabadított Ohrdrufban, Buchenwaldban, Flossenbürgben és Mauthausenben, jelentéseket írt a nemzetiszocilista bűncselekményekről, és ő hallgatta ki elsőként Karl Haberstockot, Hitler személyes műkereskedőjét is, aki az amerikai hadsereget a nácik titkos alpesi műkincsraktáráig vezette. 1946 márciusában aztán felkérték, hogy legyen a nürnbergi amerikai katonai bíróság munkatársa, ahol az utóperek felelőse volt, 1947-ben pedig – mindössze huszonhét esztendősen – az Einsatzgruppe-per főügyésze, melynek keretében tizennégy SS-tisztet ítéltek bűneikért halálra. Ezt követően a peranyagok kiadásával foglalkozott, majd a Jewish Restitution Successor Organization vezérigazgatója lett, s több kártérítési ügyben is jogtanácsosként és tárgyalóként működött közre, melyek végül az Izrael és az NSZK közötti jóvátételi megállapodáshoz is vezettek. Családjával 1956-ban telepedett vissza végleg az Egyesült Államokba, egy ügyvédi iroda társtulajdonosa lett, de továbbra is aktív maradt a nácik károsultjainak ügyeiben. 1970 után, a vietnámi háború hatására szerzőként, előadóként és fizetés nélküli ügyvédként dolgozott a békéért, de részt vett az NDK-val folytatott kártalanítási tárgyalásokban is, 1976-ban pedig találkozott a börtönből frissen szabadult Albert Speerrel, hogy a nemzetiszocialisták rabszolgamunka-programjáról kérdezze. 1986-ban aztán saját intézetet alapított, Pace Peace Center néven, dolgozott az ENSZ-nél nemzetközi jogi szakértőként, s fontos szerepet vállalt a Nemzetközi Törvényszék felállításának munkálataiban is. Ma Floridában él, és nemrég veszítette el feleségét. Az ő életét és munkásságát mutatja be a német szerző kötete, aki 2018-ban maga is találkozott Ben Ferenczcel, s a könyv megírása során támaszkodhatott a jogász saját magánarchívumára is. A kötetet képmelléklet, bibliográfia, kronológia és névmutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]