Száraz Miklós György összeállítása sebeket tép föl mindazoknak a lelkében, akiknek fáj Trianon, ugyanakkor a tárgyi emlékek és a kortársak megrázó vallomásai tükrében az önmagunkkal való szembenézésre is kényszerít. Az igényes tipográfiával készült kötet lapszéli margóin kronologikusan futnak az   [>>>]

Száraz Miklós György összeállítása sebeket tép föl mindazoknak a lelkében, akiknek fáj Trianon, ugyanakkor a tárgyi emlékek és a kortársak megrázó vallomásai tükrében az önmagunkkal való szembenézésre is kényszerít. Az igényes tipográfiával készült kötet lapszéli margóin kronologikusan futnak az események 1918 januárjától, tehát a háborús összeomlás és Trianon előzményeitől egészen 2019 nyaráig, a békeszerződés aláírásának 99. évfordulójáig, tényszerűen sorakoztatva fel a Trianonhoz így vagy úgy kötődő eseményeket. A kötet lapjain azonban egy egészen másfajta kronológia is kibontakozik: Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Karinthy, Móricz, Móra, József Attila, Szép Ernő, Márai, Reményik Zsigmond és Bibó István hol vészjósló, hol fájdalmasan akadozó és elcsukló, hol dühös és zabolátlan, hol önironikus vagy épp önbírálatra felszólító sorai (közéjük ékelve egyéb dokumentumok) felelnek Trianonra, a visszacsatolásokra vagy az újabb párizsi békére. Mindezt ironikus keretbe helyezi, mintegy a magyar Trianon-szindróma tragikomikus oldalát villantja fel a számos színes illusztráció, melyek a Horthy-korszak irredentizmusának tárgyi tömegkultúrájáról adnak képet. A szerkesztő előszavával záródó művet érdemes széles körben ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]