A tragikus sorsú író és irodalmár megkerülhetetlen regénye a magyar „valóság olyan rideg, realista és brutális feldolgozását nyújtja, ami párját ritkító a kortárs a irodalomban: Borbély Szilárd Nincstelenek című regényében a kegyetlenség esztétikáját ismerhetjük meg. A nyelvileg mesterien   [>>>]

A tragikus sorsú író és irodalmár megkerülhetetlen regénye a magyar „valóság olyan rideg, realista és brutális feldolgozását nyújtja, ami párját ritkító a kortárs a irodalomban: Borbély Szilárd Nincstelenek című regényében a kegyetlenség esztétikáját ismerhetjük meg. A nyelvileg mesterien megalkotott mű kendőzetlenül vet számot a magyar vidék lelketlen nyomorával. Az énelbeszélő narrátor – aki szétszálazhatatlanul összemosódik a biografikus szerzővel – az esetek döntő többségében értetlenül nézi és szenvedi el a felnőttek durvaságait, legyen szó anyjáról, apjáról vagy a falu lakóiról. Ahogy apránként megismerjük a család életét és tagjait, az elejtett utalásokból kirajzolódik az anya és apa családját meghatározó történelmi és egyéni traumák végtelen láncolata. Az első világháború és a hadifogság, a második világháború és a nemzetiszocialista népirtás mind-mind nyomot hagyott a család emlékezetében, olyan feldolgozatlan és feldolgozhatatlan traumákat hagyva maga után, melyekből csak az elmúlás szabadíthatja meg az egyes családtagokat. A világháborús traumák mellett a magyarság és a szomszédos népek kapcsolata is előtérbe kerül szép lassan: a család bizonyos tagjai rutének, mások románok voltak, akik a Monarchia utolsó évtizedeiben mind vallásukat, mind nyelvüket maguk mögött hagyva a magyarosodás útjára léptek, ám identitásuk egyik titkolt alapja maradt eltérő etnikumuk. A falu, ahol mindenki ismer mindenkit, ezeket a titkokat számon tartja és ennek fényében kezeli az egyes tagokat; akik kívülről jönnek, sosem lehetnek teljesen elfogadott tagjai a közösségnek, melynek tagjai egymást is hasonló energiával gyűlölik, mint az idegeneket. A vallás kérdései is helyet kapnak ebben a rendszerben: a kereszténység és a zsidó vallás, a keresztény sors a kommunizmus alatt, valamint a Horthy-rendszer zsidóüldözései is ott lappanganak az elnyomott indulatok mögött. A könyv a nyelvet is minden tekintetben lemezteleníti, a maga brutalitásában láttatja: a szereplők alapvető megnyilatkozási módjai, beszédaktusai a káromkodások és trágárságok magasiskoláját nyújtják, melyek – éppen mivel az egyes családtagok egymással is így beszélnek – a hétköznapiság kegyetlenségét is magában hordozza. A falut a szegénység, a kilátástalanság, a bűz és sok egyéb undorító embertelen dolog határoz meg, a romantika és a szocialista realizmussal szemben a maga valójában ábrázolja ezt a mikrovilágot, ahol a gyilkosság (legyen az ember vagy állat féktelen elpusztítása) mindennapos tevékenység, melyben a legártatlanabb gyermekek is részt vesznek. A könyvet mindenkinek érdemes legalább egyszer olvasnia, még akkor is, ha nem hagyja az embert érintetlenül Borbély regénye; a magyar valóság krónikája, mégis vállaltan fikció. A komolyabb irodalmi élményre vágyó olvasóknak ajánlható mű. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]