A kortárs montenegrói irodalom egyik legjelentősebb és nemzetközileg is elismert alakja izgalmas utazásra, önismereti kalandra hívja el olvasóit: az öt fejezetből áll vállaltan fiktív történet a nagy francia regényíró de Sade márki, aki a cinizmus mögé bújva korának felfuvalkodott racionalizmusának   [>>>]

A kortárs montenegrói irodalom egyik legjelentősebb és nemzetközileg is elismert alakja izgalmas utazásra, önismereti kalandra hívja el olvasóit: az öt fejezetből áll vállaltan fiktív történet a nagy francia regényíró de Sade márki, aki a cinizmus mögé bújva korának felfuvalkodott racionalizmusának állít görbe tükröt. A márkit majd minden rendszer bebörtönözte a 18. század végén és 19. század első évtizedében, úgy tűnik se a köztársaság, de a nyílt egyeduralom képviselői nem bírtak szembenézni de Sade erkölcsöket nem ismerő világnézetével, amelyben az erotikum felszabadítása hozza felszínre az ember valódi természetét, amelyet a civilizáció csak elnyomott.*** A regény főhőse a tépelődő, saját gondolataiban elmerülő márki, aki az emberi társadalmat, és az azt alkotó egyéneket ócska színészeknek gondolja, és mindent megtesz azért, hogy erről a komédiáról, amit társadalomnak és civilizációnak hívnak, lerántsa a leplet. Az egyén legbelsőbb rétegei egy olyan művi környezetben kerülhetnek legkönnyebben a felszínre, mint a színpad, a színjátszás, a színészkedés, amikor a színészként színpadra lépő egyén feloldódik a szerepben, ám éppen ez a feloldódás ellentétes hatást vált ki, mivel benne nem elvész az ego, hanem csak a felszínre tör a szerepbe helyezkedő empátia segítségével. A regény öt fejezete a márki vidéki előadásait, megtervezett életképeit mutatja be, miközben a rájuk adott reflexiókat, a márki gondolatait is megismerhetjük hol közvetlenül a mindentudó narrátornak köszönhetően, hol a többi szereplő visszaemlékezésen, szóbeli megnyilvánulásán keresztül. A kötet és benne a márki az életet mutatja be kendőzetlenül, és finom cinikus mosollyal teszi nyilvánvalóvá, hogy a hétköznapok során mindenki szerepet játszik és szerepjátszás során a színpadon lehetünk csak önmagunk. Ám a két síkot nem lehet teljesen elkülöníteni, a banális igazság színre vitele során a szerző elmossa a tudatok határait, a szín és a környezet összeolvad, elbizonytalanodnak a színészek és a nézők egyaránt. A kötet az identitás, az egyén és közösség viszonyrendszerét mutatja miközben a 18. századi francia viszonyokat idézi olvasói elé megkapó részletességgel. Az igényes irodalom kedvelőinek ajánlható mű. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]