Lírai szépségű mesekönyvvel örvendezteti meg a finom ízlésű olvasóközönséget - inkább felnőtteket, mint gyermekeket - a szerzőpáros, Olga Tokarczuk Nobel-díjas írónő és alkotótársa, Joanna Concejo. Könyvük mondanivalója, üzenete többféle értelemben véve aktuális: a lélek, a harmónia, a csend, a   [>>>]

Lírai szépségű mesekönyvvel örvendezteti meg a finom ízlésű olvasóközönséget - inkább felnőtteket, mint gyermekeket - a szerzőpáros, Olga Tokarczuk Nobel-díjas írónő és alkotótársa, Joanna Concejo. Könyvük mondanivalója, üzenete többféle értelemben véve aktuális: a lélek, a harmónia, a csend, a belső gyermek megtalálásáról, vagy inkább újra megtalálásáról szól. Noha a történet maga mindössze egy oldalas, a szöveg a maga esszenciális mivoltában mégis egyenrangú társa az azt fel- és levezető képeknek. ***Ezek önmagukban is elbeszélnek egy, a meséhez lágyan hozzásimuló mesét, kiegészítve, elmélyítve, gazdagítva azt. Az egyszerű, magával ragadó ceruzarajzok a hiperrealista pillanatképektől ívelnek az álomszerű jelenetekig, amelyeken idővel színek is megjelennek, míg a zárólapon helyet kapott kép már egy az egyben smaragdzölden-pirosan ragyog - a rajzok azt a folyamatot érzékeltetik, ahogy a mesebeli elveszett lélek lassan visszatér az emberhez, aki elhagyta őt. "Önnek keresnie kell egy helyet, ahol nyugodtan leülhet és bevárhatja a lelkét. Mert bizonyára ott van, ahol maga két-három évvel ezelőtt volt, úgyhogy a várakozás eltarthat egy darabig. Más gyógymódot nem látok a bajára." - mondja a "bölcs doktornő" a hozzá forduló főhősnek, Jánosnak. Mit van mit tenni, János - aki korábban "nagyon sokat és nagyon gyorsan dolgozott" - leül egy kis kerti házba, leül egy székre, és elkezdi várni a lelkét, aki - amikor már szinte nem is fontos, hogy megjöjjön - egyszer csak valóban megérkezik... "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]