A filozófus szerző közéleti aktivitásáról lehet a legtöbb olvasónak ismerős: Tamás Gáspár Miklós ott volt a rendszerváltáskor, az SZDSZ országgyűlési képviselőjeként aktívan részt vett a Harmadik magyar köztársaság első négy évének irányításában. Ezt követően baloldali és zöld pártokkal
[>>>]
A filozófus szerző közéleti aktivitásáról lehet a legtöbb olvasónak ismerős: Tamás Gáspár Miklós ott volt a rendszerváltáskor, az SZDSZ országgyűlési képviselőjeként aktívan részt vett a Harmadik magyar köztársaság első négy évének irányításában. Ezt követően baloldali és zöld pártokkal szimpatizált és vett részt működésükben. A kötetre térve: a filozófus szerint a magát szocialistának vagy kommunistának nevező rendszereket sem lehet ezzel a névvel illetni, mivel a tőkés társadalmakból ismert kizsákmányolás ezekben a rendszerekben is érvényes, csupán a kizsákmányoló és a kizsákmányoltak köre változott meg. A szerző szerint a szocialista és kommunista egy olyan magát is felszámoló társadalom lenne, amely végső soron minden felülről irányított hierarchiát maga mögött hagyna: erre egy pártállam esetében még kísérlet sem született. A kötet címe a hegeli dialektikából ismert fogalom, az antitézis, vagyis egy tézisre adott reakció, ellentétes irányú válasz, amelyből – a tézissel történő kapcsolódása révén – megszületik a szintézis, az egész folyamat magasabb szintre emelkedik, hogy a ciklus kezdődhessen elölről. A címnek – ennek megfelelően – egy igen provokatív olvasata is lehet, mely két irányba mutat: az egyik, hogy a magyar társadalom, vagy tágabban a nyugati demokráciák még csak a válaszadás aktusánál járnak, vagy pedig a szerző adna választ a társadalom és politika kínálta tézisre. A kötet megpróbál leszámolni a mai politikai közbeszédben ismét démonizált kommunizmus eszmei örökségével – ami a kádári változatot illeti –, és egy új, a korábbi rendszerek által nem terhelt, progresszív baloldali filozófia és ideológia kimunkálásán dolgozik. Igen komoly és határozott állításokat fogalmaz meg egyes írásaiban: szerinte a második világháborút követően, majd a rendszerváltások után a szocializmus és így a demokratikus élet elbukott, és a demokratikusnak tekinthető rendszerekben a tőkés termelés és a javak redisztributív elosztása fasiszta képet mutat. A politika viszont egy poszt-fasisztoid állapotba került, melynek központi kérdése lett az etnicitás. Mivel filozófiai és közéleti kérdésekről ír, nem szabad dogmatikus kinyilatkoztatásnak tekinteni Tamás Gáspár Miklós szavait, ezzel szemben inkább dialógusra csábító, gondolatébresztő és olykor figyelmeztető eszmefuttatásoknak. A kötetbe a szerző 2001 és 2020 között – elsősorban angol nyelven – megjelent írásai kerültek be, melyeket két tematikus egység szerint rendeztek el: az elsőbe a kommunizmussal, míg a másodikba a fasizmussal foglalkozó írások kerültek. A kötet végén függelék található, amelybe a szerző egy műfaji határokat feszegető írása került. Ezt követi a névmutató és a művek eredeti megjelenési helyét tartalmazó lista. Komoly könyv, kellő szellemi felkészültséget és nyitottságot igényel, a filozófiában jártas olvasóknak ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]